A szkecsfilmek olyanok, amelyekre vagy ráhangolódik az ember vagy nem. Ha sikerül, akkor a néző élvezi amit lát, ha nem, akkor inkább felesleges időtöltésként fogja elkönyvelni a filmre szánt időt. Bevallom, én ritkán szoktam ilyen filmeket nézni, s tartottam is, hogy nem fog tetszeni a Kávé és cigaretta, hiába Jarmusch rendezte (annak fényében mondom ezt, hogy a Halott ember lenyűgözött). Jelen alkotás egy 11 apró filmecskéből össze álló egész (?), amelyet tényleg csak a kávé és a cigaretta kapcsol össze.
Mindegyikben más-más szereplők vannak, másról beszélgetnek, helyenként filozofálgatnak, ugyanakkor az egyes beszélgetésekben vissza-visszatérnek bizonyos motívumok. Hagyományos értelemben vett történetvezetésről egyáltalán nem beszélhetünk, s ez nemcsak a teljes 95 percre igaz, hanem a 11 darab kisfilmre is: a szereplők találkoznak, dumálnak, némelyike kávézik/teázik és/vagy cigarettázik, elérnek a diskurzus során valami kritikus pontra, azt valahogy lezárják, aztán mindenki megy a maga dolgára. Szóval megértem azt, aki eképpen nyilatkozik a film után: "ennek az egésznek semmi értelme, ez nem szólt semmiről, nem történt itt semmi!" Én inkább azt mondanám, hogy a 11 kisfilm váltakozó színvonalú, személy szerint a Reneé nevű részt tartom a leggyengébbnek, ugyanakkor Cate Blanchett "magánszáma" (két figurát játszik el az egyik részben) egyszerűen zseniális, akárcsak Alfred Molina és Steve Coogan kettőse. Úgy tűnt, hogy azokban a szegmensekben, ahol tényleg A-listás színészek játszanak, akkor azok tényleg egy kerek egésszé tudtak összeállni, még egy ilyen 10 perc körüli időkeretben is.
A váltakozó színvonal ellenére mind a 11 rövidfilmnek megvan a maga hangulata, a hozzá kapcsolódó zenei aláfestéssel, no meg persze a sok-sok füstölgő cigarettával (bár azért hozzáteszem: nem mindegyik részben isszák egymást után a kávékat, illetve gyújtanak rá több szál cigire). Ha összegezni szeretném, akkor egy ilyen filmhez tényleg hangulat kell, sőt, egyfajta Jarmusch-iránti rajongás sem árt, de azt gondolom, hogy aki szereti ennek a fickónak a filmjeit, az ezt is szereti, aki pedig nem, akkor az nem ezen keresztül fogja megszeretni. És a végére egy tipp: én eredeti nyelven láttam, s mellé csak angol feliratot tudtam szerezni. Jobb híján így néztem meg, de nagyon is érthető (persze nem árt egy középfok körüli angol nyelvtudás, sőt, egy csipetnyi francia is van benne, amelyet szerencsére feliratoztak), úgyhogy nyelvtanulásnak sem volt utolsó ez a bő másfél órás szkecsfilm.
