Nagyobb volt a füstje, mint a lángja

2017.10.24 20:33 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

2

Mostanában sok film kapcsán kezdem így a véleményemet, de ezúttal sem tudom megállni: szóval az van, hogy nekem ez a film is amolyan „hát nem is tudom”… kategória.

Egyrészt örülök, hogy a Szárnyas fejvadász folytatása nemcsak a szemre, hanem az agyra is kíván hatni, akárcsak az elődje, ám abban biztos vagyok, hogy hiába az elmélkedés, ezt a filmet sokkal feszesebben is meg lehetett volna alkotni. Időnként valóban azt éreztem, hogy ez a művészfilmekre hajazó attitűd az egész összképnek a rovására megy. Félreértés ne essék, szeretem, ha egy film gondolkodásra késztet, de a Szárnyas fejvadász 2049 az elnyújtott jeleneteivel inkább altatott, mintsem gondolkodtatott (teszem hozzá, hogy moziteremben ilyen ritkán fordul elő velem). Úgyhogy azt kell mondjam, hogy hiába egy gyönyörű látvánnyal elkészített filmmel van dolgunk, ez a rétestésztaként elnyújtott narratíva most nem igazán jött be. Ennek köszönhetően valahogy a film egyéb alkotóelemeit (színészi játék, operatőri munka, vágás stb.) sem tudom jóra értékelni. Akár a fő, akár a mellékkaraktereket nézem, valahogy egyik sem tudott emlékezetes maradni a számomra (ebbe egyaránt beletartozik Gosling és Ford is). Le a kalappal Ryan Gosling tehetsége előtt (nagy kedvencem), de ezt a filmet végig egyetlen arckifejezéssel csinálta végig. Harrison Ford visszatérését pedig szerintem a reklámkampány túl korai részén leplezték le, így nem ütött akkorát, mint amekkorát kellett volna. Összességében tehát hiába elevenítettem fel az emlékeimet az első rész kapcsán, ez a folytatás nem tudta elmélyíteni a legendát a számomra, az idei filmtermés egy kevésbé emlékezetes alkotásaként maradt meg.

A történet egyébként szépen továbbviszi az első rész alapfelvetését, sőt, még fokozza is azt azzal, hogy a replikánsok képesek-e utódnemzésre. S itt jön képbe Jared Leto karaktere is, akinek a lényegi szereplését valószínűleg egy további részre tartogatják, ebben a filmben legalábbis nem bontakoztatták ki kellőképpen. A történetvezetésben azonban szerintem túl nagy hangsúlyt kapott az a kérdés, hogy milyen kapcsolat van Gosling és Ford karaktere között, aztán ezt az egészet egy huszárvágással lezárják.

Hiába a nagyszerű kritikák az egyik oldalon, a másik oldalon a bevételi adatok árulkodóak (persze ne felejtsük el, hogy a nagy előd is utólag érte el kultstátuszát), ennek az új Szárnyas fejvadásznak az az érzésem, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Talán idő kell neki, hogy leülepedjen, hátha évekkel később én is, mások is más szemmel fog nézni az új Szárnyas fejvadászra. Hiszen az első rész is második nézésre érte el a célját nálam. S amire ezúttal sem kaptam választ: hogy lett a Blade Runnerből „Szárnyas” fejvadász?