Bár a főszereplők érzelmi analfabéták, de nekem éppen azért tetszett, mert a "rózsaszínű dalon" kívül semmi sem volt "rózsaszínű" a filmben. Csupa csetlés, botlás, teljes tanácstalanság minden vonalon, és hát a való életben sem mindig tudjuk megérteni a másikat. Ha pedig feltesszük a kérdést: milyen érzést volt? akkor még kapunk is a fejünkre.
Az első olyan bollywoodi film, ami abszolút anti-esküvős. Nekem leginkább ez jött le belőle. Nem azt mondom, hogy házasságellenes, csak éppen az esküvő "eliparosodását" mutatja be nagyon élesen, és lényegretörően.
Goyal (Rishi Kapoor) esküvőszervező, de valójában bérelt famíliákat utaztat gyorsan összecsapott esküvőkre, vagy álesküvőket tart turisták számára.
Gayatri (Parineeti Chopra) első osztályú, a favorit vendége, perfekt angoltudása megszabja az árát. Goyal másik régi kisegítőjének Raghunak (, tisztára, mintha Ranveer Singhet látnám!) az esküvőjére toborozza őt, de a fiú éjszaka a buszon a kétségeivel gyötri a lányt, nem tudja, hogy biztos jó ötlet-e elvenni Tarát (). Aztán a szertartás alatt kikéredzkedik a WC-re. Megszökött!
Nem sokkal később már Gayatri körül sündörög, a lány nem is nagyon bír ellenállni neki (bár rendesen meggyötörte az élet), hipp-hopp összeköltöznek. Goyal csak les nagyokat.
Aztán megszervezi a házasságukat, amelyen Goyal előrelátóan nem engedi Raghut a vécé közelébe. Gayatri viszont kikéredzkedik, és megszökik. Raghu csak néz nagyokat.
Kénytelen boldogtalanul ellenni magában, aztán összefut Tarával, és igyekszik jóvátenni a hibáját, dűlőre jutni a lánnyal. Tara sokáig húzza az agyát, végül megbocsát neki, és összejönnek. Goyal most már nagyon ideges, ezért ráparancsol Raghura, kérje meg a lányt. Az meg is tenné, de akkor meg összefutnak Gayatrival.
És kezdődik minden elölről. Tara megszökik, ők ketten elhatározzák, hogy most aztán tényleg összeházasodnak, de az esküvőjükről mindketten megszöknek.
Én már nem is számítok arra, hogy lesz egy befejezett szertartás, de bizonyos fokig meg is értem Raghut is, meg Gayatrit is.
Az egész társadalmi elvárás, mert Indiában mindenki ezt csinálja, mert akkor vagy boldog, ha megházasodsz, mert az a legnagyobb Paradicsom stb. Kinek kell ez? Legkedvesebb szereplőm Raghu, mert képtelen volt pontosan kifejezni mit érez, de ha végre kinyögte, akkor mindig olyan erős kijelentéseket mondott, amelyek megragadtak a fejemben: "Ha nyitva van az ajtó, ki akar elrohanni, de ha bezárják, akkor rettentően erős lesz bennem a menekülési vágy." Meg tudom érteni, én is ilyen vagyok.
Jaipur csodálatos. Az, hogy végig ebben a városban játszódik a sztori (némelyik filmben villanásnyira megmutatják), annak külön örültem, mert már sokat olvastam India rózsaszín városáról. Most végre láttam, hogy miért hívják rózsaszínnek. Egyszer szeretnék eljutni oda.
