2016.11.19 11:49 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 375x
1

Hosszú és részletes

Nehezen tudok mit mondani erről a filmről. Egy biztos: nagyon hosszú és megpróbál nagyon részletes lenni. Először az tűnt fel számomra, hogy nagyon egyenletes akart lenni: egy órában megismerjük a három főszereplő környezetét, ráhangolódunk az eseményekre, a következő órában bekerülünk Vietnamba (egy hirtelen, de jobban belegondolva igencsak bravúros vágással), megismerjük a háború embertelenségét, majd a következő egy órában arról kapunk képet, hogy a három szereplő három különböző módon dolgozza fel a háborúban átélteket.

Szeretem a háborús filmeket, azokat is, amelyek nemcsak a csatajelenetek minél látványosabb kivitelezésére helyezik a hangsúlyt, hanem kicsit filozofálnak, megpróbálják gondolkodásra serkenteni a nézőt. A problémám A szarvasvadásszal viszont az, hogy nagyjából a film közepétől iszonyatosan vontatottá válik, s időnként már-már az elalvás ellen kellett küzdenem (tipp annak, aki nem látta: ne este 8-9 óra magasságában kezd el nézni, vagy akkor igyál sok kávét, esetleg teát.) A színészi alakítások közül én Christopher Walken helyett inkább De Niróét és Meryl Streepét emelném ki, s bár Walken utolsó jelenete tényleg szuper, összességében én nem nevezném a filmbeli játékát élete alakításának. A fényképezés tényleg bravúros, és a vágás is helyenként nagyon profi, emellett remek a zene is (hiába, John Williams az egyik legnagyobb zeneszerző, ehhez kétség sem férhet), de ez a történet a maga lassúságával és vontatottságával sokat ront az élvezeti értékén. Legalábbis nálam. Lehet jönni azzal, hogy milyen szépen mutatja azt, hogyan változtatja meg az ember viselkedését a háború, de meglátásom szerint erről számos, s ezt a témát jobban körüljáró alkotás született. Így összességében én nem tudok jobb pontszámot adni, mint 3/5

dráma | háborús

Nick (Christopher Walken), Mike (Robert De Niro) és Steven (John Savage) a Vietnám háborúba indul. Bevonulásuk előtt Steven még megnősül, és az esküvő lezárásaként még... több»

1