Egy nagyon ütős és pörgős látványfilmet vártam az előző két rész és az előzetesek alapján. Ehelyett pedig kaptam egy nagyon ütős és lassabb tempójú látványfilmet. Meglepő volt, de nem rossz értelemben. Persze azoknak, akik csak az akció miatt szeretik az ilyesmit, nyilván csalódni fognak benne.
Az alapsztorit nagy valószínűséggel az Apokalipszis most ihlette, de valamiért amaz nem nyerte el a tetszésemet, (minden bizonnyal azért, mert a rendezői változatot láttam csak, ami iszonyatosan hosszú és vontatott volt,) A majmok bolygója: Háborút viszont így, hogy már két rész alatt megkedvelhettem a főszereplők nagy részét, még a lassabb részek alatt is szórakoztatónak találtam. Ráadásul ezeket a jeleneteket még megfűszerezték némi laza (itt-ott kissé bugyuta) humorral is.
Viszont a film legnagyobb durranása a két főszereplő és karaktereik: Cézár és az ezredes időnként kliséseknek tűnhetnek, de mindkét figura elképesztően jól ki van dolgozva, pláne, hogy a rosszfiúval is lehet valamelyest azonosulni, és a színészek valami hátborzongatóan jó alakítást nyújtanak. (Kissé furának tűnhet, hogy egy animált karakterről írom ezt, de amilyen fejlett már a digitális mozgásrögzítés, azaz a motion capture technológia, nem kicsit üt át a majmokat alakító színészek játéka. Korábban egy kritikus jövendölt egy olyat, hogy a jövő filmjeiben már nem kellenek majd színészek, mert minden animáció lesz, de ez az új A majmok bolygója franchise a bizonyíték arra, hogy a játék igenis szükséges.)
Végül a film végkifejlete: spoilermentesen annyit mondhatok, hogy (bár kissé kiszámítható, de) szép és méltó lezárása ennek a trilógiának.
Remélem, még láthatunk néhány hasonlóan remekbe szabott folytatást. Elvégre a készítők már az első részben is utalgattak egy később játszódó történetre és ügyesen ültettek az új részekbe pár karaktert és eseményt a Charlton Heston-féle klasszikus szériából.
