Az Overlord egy fiatal játékfüggő férfiről szól - természetesen a játékfüggőség a szó kevésbé szigorú értelmében kezelendő, hisz már az első pár percben kiderül, hogy az alapvető felelősségeiről még nem mondott le, így munkahelye és önálló élete van. Azonban ezen kívül minden idejét és energiáját az erősen kiterjesztett virtuális valóság alapú többszemélyes online szerepjátékba öli, melyben Ő az egyik vezéralakja a játék egyik legerősebb és legbefolyásosabb klánjának. Mivel a többi társa egyre inkább a való életre koncentrál és a játék is alapvetően végső napjait rúgja, így egyedül marad - úgy dönt, hogy a játék utolsó napján az utolsó másodpercig a virtuális világban marad, így búcsúzva a hosszú évnyi belefektetett munkájától és a rengeteg szórakozástól, melyet átélt. Azonban éjfél után az óra nem megáll, hanem újraindul és főhősünk a világban ragad - sőt, konkrétan a lelke átköltözik az általa alakított "Ős-Lidérc" ( egy hatalmas csontváz ) testébe, így minden amit karaktere érez, számára is érezhetővé válik.
Ez egy igen érdekes megközelítése a játékfüggőség egyes szakaszainak - mikor az adott személy képes teljes egészében azonosulni az általa alakított karakterrel és a személyisége egyre inkább eltorzul a külső világgal szemben, miközben a játék világában egyre hitelesebb lesz, kiválóan van ábrázolva. Főhősünk ahelyett, hogy egy azonnali megoldást keresett volna arra, hogy elhagyhassa a játékot, miután úgy nézett ki, hogy bent ragadt, inkább azokat az eszközöket kereste, amikkel még inkább meg tudja védeni a klán örökségét és a hátramaradt NPC-ket ( nem játékos karaktereket ). Ez az allegória, ez a beletörődés tökéletesen jelképezi azt, mikor átlépünk egy határt és a játék már többé nem csak játék, hanem konkrét célokat tűzünk ki egy virtuális világban, egy nem létező valóságra alapozva.
A történet cselekménye kifejezetten lassú és néhol zavaróan nagy kanyarokat vesz műfajon belül is. Pár epizódon keresztül semmi jelét nem látjuk annak, hogy pár résszel később brutális és véres mészárlások következhetnek. Ha az egész alkotás képes lenne egyetlen egy zsánerelemet a helyén kezelni és abból bontakoztatná ki a cselekményt, nem lenne az ember szívében ekkora kettősség érzés. A jelenetek egy része iszonyatosan vicces és szórakoztató míg a többi nyomasztó inkább - és sajnos itt nincs meg a megfelelő egyensúly a kettő között, nem kellemes érzés, mikor egy vicces jelenet után azonnal valami megrázó történik. Ettől függetlenül a kiválóan kidolgozott karakterek és a frappáns párbeszédek tökéletes egyensúlyt képesek billenteni a fentebb említett zavarba - az eseménysorozat kissé kesze-kusza és még csak jelet sem kapunk rá, hogy az alkotóknak szándékuk lenne akár később megmagyarázni azt, hogy mi miért történt pontosan.
A jól megírt karakterek pont ezért fontosak, hiszen nélkülük talán csak három pontot érne ez az anime. A grafika hozza az elvárt teljesítményt, még a CGI hatású jeleneteknél sincs okunk a panaszra. A harcjelenetek jól meg vannak komponálva, bár a főlényesség érzete és az izgalom végig hiányzik az egészből, hiszen mindent ponotsan a szemünk előtt játszanak le. Rengeteg kikacsintást tesznek a valós MMORPG-k rendszereire ( raidek, fizetős eszközök stb. ) viszont azok számára is egy élvezhető anime lehet, akik nem rajonganak ezért a szubkultúráért. A hibái ellenére szerethető, ha más nem, egyszer mindenképp megnézhető anime - a 2. évad sugárzása 2018. év elején kezdődött, a sorozat pedig pont ott folytatódik, ahol abbahagyták.
