Karácsonyi történet

2015.05.01 14:35 dps Olvasottság: <100x

0

Frank Capra örökzöld karácsonyi klasszikusáról sokaknak csak valami közhelyszerű üzenet jut az eszükbe. "Senki sem születik kudarcra." "Senki sem szegény, akinek barátai vannak." stb. Csakhogy a film népszerű megítélése, miszerint ez egy szentimentális, giccses, "Capra-limonádé", egy csalóka kép. Ugyanis a film sokkal inkább az önfeláldozás, a kétségbeesés, a boldogság és az "amerikai álom" törékenységének sötét témáival és még ridegebb tanulságaival foglalkozik.

Hasonlóan egy másik népszerű karácsonyi történethez, Dickens Karácsonyi énekéhez, Az élet csodaszép némileg egy szívtelen gazdag és egy szimpatikus, kevésbé tehetős családos ember nyomasztó kapcsolatáról szól, mely aztán a természetfeletti beavatkozását és a valóság egy alternatív vízióját eredményezi. De míg A karácsonyi ének Scrooge megtéréséről szól, addig itt Az élet csodaszép Bob Cratchittjának, George Bailey-nek (Jimmy Stewart) a megtéréséről, hősies erényeiről, következetesen önzetlen választásairól, lelkének sötét éjjeléről, és végső igazolásáról van szó.

Mint annyi sok karácsonyi film, Az élet csodaszép is alig foglalkozik a Karácsony valódi jelentésével, eltekintve Szent József egyszeri feltűnésétől a mennyben. A film ráadásul még azt a népszerű vallásos téveszmét is fenntartja, miszerint az emberek "angyalokká" válnak haláluk után. Ennek ellenére a film miliője sokkal felismerhetőbben vallásos, mint A karácsonyi ének és a legtöbb magafajta társa. A történet azzal indul, hogy férfiak és nők felajánlják imáikat mindenütt a városban George Bailey-ért. És bár maga George megvallja Istennek a legsötétebb óráján, hogy ő "nem egy imádkozós ember", mégis amit a maga módján tesz, az a karácsonyi történet visszatükrözése: a szeretetet kivételével kiüresíti magát, s szegénnyé válik az emberei, Bedford Falls polgárai kedvéért.