A The Room - nem összekeverendő a másik, valóban drámai alkotással - Tommy Wiseau, egy kétes forrásokból meggazdagodott középkorú férfi vágyálmának torz kivetülése a mozivászonra. A film történetét, a rendezését, de szerényen még a főszerepét is elvállalta ez a zseniális elme. Johnny sztorijába pont az esküvője előtt csatlakozunk be - ekkor ugyanis felborul a feleségébe vetett bizalma és egyéb paranormális események veszik kezdetét kicsi és nyugodt lakókörnyezetébe. A barátai átjárnak hozzá szeretkezni, a felesége megpróbálja leitatni vodkával és scotch-al* és ráadásképp a fiú akire gyermekeként tekint, pedig csak szomszédok, éppen csatlakozni kíván hozzá és menyasszonyához, Lisa-hoz mikor éppen szerelmeskednek.
A film teli van ehhez hasonló, a cselekményt egyáltalán nem mozgató, viszont annál kínosabb jelenetekkel. A rengeteg 1-2 csillagos értékelés ellenére mégis mindenki ajánlja a filmet - hogy miért? Nos, ez a film talán a legjobb példája annak, hogy milyen az, amikor valami annyira rossz, hogy az már nagyon rossz - mégis arányos mértékben szórakoztató. Míg a legtöbb paródiafilmben a legtöbb színészen rendszeresen érezhető, hogy jópofának akar tűnni és rá akar játszani a komikus jelenetre - ebben, az eredetileg drámának szánt alkotásban azonban egyáltalán nem érzékelhető ez.
Minden szereplő keményen meg akar dolgozni a pénzéért valamint azért, hogy betörjön a filmiparba. Teljes egészében szeretnék átélni a drámaiságát az eseményeknek, azonban a borzalmas és tehetségtelen színészi játék már fel sem tűnik egy ilyen rosszul írt és rendezett alkotásnál. Az ilyen esetekben már inkább felüdülés, hogy a színészek nem monoton hangon olvassák fel a szöveget. Az a rengeteg érzelem az, ami miatt ez a film él és lélegzik és ami miatt ennyire jó kikapcsolódást nyújt. A díszletek felérnek a film nagyságához - Tommy a stáb unszolására sem volt hajlandó letenni a zöld háttér nyújtotta végtelen lehetőségeiről, pedig elméletileg sokkal olcsóbban meg tudták volna oldani a költségvetést, ha felépített díszletek helyett felmennek San Fransisco egy valódi házának tetejére, és ott dobálnak amerikai foci labdát.
A zene átlagos, nem a leggyengébb pontja a filmnek - az inkább a párbeszéd és az olykor érdekes módon megoldott hangkeverés lenne. Meg esetleg az indokolatlan jelenetek sokasága. Tommy Oscar-díjat szeretett volna kapni ezért a filmért, de őszintén - melyik Oscar-díjas film maradt meg ilyen sokáig az emberek emlékezetében? Mindenképp ajánlom a megnézést, de ne legyenek elvárásaink. Mellé fogyasztásra pedig vodka-scotch-ot ajánlok.
*Én kipróbáltam, nem olyan jó, mint ahogy azt Jonny állítja a filmben.
