Az érdektelenség teljes skálája

2018.06.28 15:04 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

1

Sok mindent lehet mondani A Setét Torony filmváltozatáról, de a legelső gondolat számunkra ez volt: ha már könyvadaptáció készül, azt valahogy mégse így kéne megoldani. És hogy miért mondjuk ezt? Részben azért, mert adva van egy monumentálisnak nevezhető könyvsorozat, amely nyolc részből, s együttesen több mint 4000 oldalból tevődik össze. Ergó: kiváló alapanyag egy mozis univerzum létrehozásához (ha már ez manapság olyan menő). Másrészt pedig azért, mert ebből a matériából lett egy bő másfél órás film, de a látottak alapján ennek a funkcióját nehéz lenne megállapítani, miért is készült: egy King-féle könyv világát ilyen rövid időn belül érdemben felépíteni lehetetlen, karakterek kidolgozottságáról nem beszélhetünk, a filmbéli narratíva pedig úgy ahogy van érdektelen. Persze a film kapcsán lehetett olvasni rendezőváltásokról, s a jogok is stúdióról stúdióra vándoroltak, de ez még nem indokolná azt, hogy egy tucatfantasyt kapjunk. Bár nem olvastuk King regényfolyamát, de véleményünk szerint azért ennél többre hivatott. Talán majd sorozat formájában.

A filmben tulajdonképpen kapunk egy világmegváltó kisfiút, aki utat talál egy párhuzamos világba, illetve egy Idris Elba-Matthew McConaughey párost, mint a jó és a rossz karakter. A gond az, hogy McConaughey (bár korábban bizonyította színészi kvalitásait) abszolút hiteltelen főgonoszként, illetve a motivációi is mondvacsináltak (egyszerűen fogalmazva: ő a gonosz, mert gonosz).Ebben a filmben olyan a pasi, mintha elfelejtette volna, hogyan kell színészkedni: nulla, azaz nulla arcmimika, mintha botox kezelésen esett volna át. Idris Elba még ugyan elviselhető a mesterlövész-harcos szerepében, de sajnos az ő karakterét sem sikerült érdemben kidolgozni (de legalább jól tudja mantrázni, hogy a figurája mivel is öl valójában). A gyerek főszereplő pedig nem volt annyira szimpatikus, hogy halálra izguljam magam a sorsa miatt, s már megint egy újabb történet, amiben egy gyerek menti meg a világot. (Tud ez a felállás még bármi újat hozni? Hát erről nem A Setét Torony fogja meghatározni a véleményünket).

A film lezárására nehéz jó jelzőt találni (leginkább azt mondanánk: röhejes). S hiába vannak látványos jelenetek, többségük ahogy jött, úgy ment, s egyszerűen képtelen volt mély nyomot hagyni bennünk. A Setét toronnyal nem az a probléma, hogy rossz film, hanem sokkal inkább bosszantó az a fajta érdektelenség, amelyet eredményezett: a látottakat hamar el lehet felejteni, a könyv iránt sem tudja felkelteni az érdeklődést, s ember legyen a talpán, aki ezután bizalmat szavazzon bármilyen folytatásához.