Szárnyas fejvadász 2049: egy elgondolkodtató alkotás

2018.07.29 23:22 Pisti801227 Olvasottság: <100x

1

Mikor nekiláttam eme alkotás megtekintésének, sejtettem, mire számíthatok, mivel a 82-es elődnek mindhárom elérhető változatát megnéztem. Emiatt is éltem a gyanúperrel, miszerint egy igényes, de kissé lassú sci-fit fogok látni helyenként bibliai célozgatásokkal, utalásokkal. Mivel nem nagyon szeretnék egy viszonylag friss film tartalmában vájkálni, hátha van, aki még nem látta, ezen ugorhatunk is. Mindenekelőtt azt érdemes megjegyezni, hogy ez egy többször nézős film, mert a finom utalásokat nem biztos, hogy észreveszi az ember elsőre. Ami a rendezést illeti, Villeneuve nálam egyelőre a tisztes, átlagosnál jobb iparos szintjén van. Tud hangulatot teremteni, de, ha valaki azt állítja, hogy jó dinamikájúak a filmjei, hazudik. Ha David Attenborough mondaná, rá is azt mondanám.

Ez a tempó alkalmas arra, hogy elgondolkodtatónak mondhassák a filmjeit. Másrészt viszont van olyan, ahol ez a tempó és hangulat nem passzol a filmbe és van, ahol a sztori szerves részeként illik is az összképbe. Ilyen volt a Fogságban, és ez a helyzet itt is; amit a rendező javára kell írni, meg persze a forgatókönyv készítőkére, hogy nem a mai trendnek megfelelő, túlpörgetett sci-fit dobtak össze, hanem olyat, ami passzolt az előd komótosabb tempójához is, vagyis tisztelték Ridley Scott munkáját; igaz, ő volt a producer, nem ártott. Az is látszott, hogy elolvasták K. Dick műveinek nagy részét, az ott tapasztalható emberi kapcsolatok döcögőssége, formalitása kézzel fogható itt is. Az operatőri munka megérdemelten lett Oscar-díjas, nem egy képkocka szinte könyörög azért, hogy mozaikos, három dimenziós poszterként szerepeljen a falon egy modern és trendi nappaliban.

A zene viszont nagyon lapos. – akárhogy is hallgatom – hiába alkotott jópofa dallamokat karrierje alatt, soha nem lesz egy Vangelis. Igaz, ez manapság már Vangelisről is elmondható sajnos. Ami a színészi felhozatalt illeti, a nézők mind fiatalabb, mind idősebb generációja megkapta a bálványát. Gosling is, Ford is hozza azt, amit elvár tőlük az ember. Aki nekem gondot okoz ilyen téren, az Jared Leto. Bevallom, nem is igazán a szívem csücske, emiatt sem értem, hogy az önmagába bolondult, kifordított Isten karikatúrára miért volt szükség, mikor mindössze kb. két jelenete volt a két és fél órás filmben. A jobbkezét alakító hölgy jóval félelmetesebb volt, pedig a sztori szerint ő a beosztott, nem dominálnia kellene a közös jelenetekben.

Mindegy, kevés tökéletes film van, ez sem az, de megérdemli, hogy idővel ebből is készüljön a mozis változat mellett rendezői változat, végső vágás, mert elgondolkodtató, szimbólumvadászoknak pedig igazi kis kincsesbánya. A bevételek nem lettek eget rengetőek, a folytatásra, remélem, nem kell újabb évtizedeket várni, mivel a befejezés elég nyitottra sikeredett szerintem, plusz az én szimpla agyamnak nem olyan világos, hogy miért ott ért véget a film, ahol; mi volt, ami miatt ezt ki lehetett következtetni. Vagy az a szál volt gyenge, vagy az én gépezetemben volt a hiba. Ezt leszámítva sajnálom, hogy nem moziban néztem meg a filmet, ott még jobban üthetett, de az értékelésemet nemigen befolyásolta volna.