Kis túlzással három film is kitelne belőle. Egyszer volt a krimis szál a meggyilkolt „lányok” után nyomozó Omar Sharif alakításával (elég merész ötlet volt egy egyiptomi arab színészt Abwehr jelmezbe öltöztetni, ettől függetlenül jól eljátszotta a megszállott, mindent kiderítő tisztet). A másik szál a II. világháború eseményei, benne a Varsóban elkövetett vérontások, vagy a sajnos sokadik sikertelen Hitler ellenes merénylet.
A végrehajtó, von Stauffenberg mindenre elszánt katona volt, sebesülése (elvesztette bal szemét, jobb kezét, és két ujját a bal kezén) ellenére sem hagyta el a hadsereget.
Kivégzésének pontos dátuma: 1944. 07. 20. A harmadik történet pedig a – szerintem teljesen felesleges – „love story” Hartmann (Tom Courtenay) és a tábornok lánya között. Tanz tábornok alakítója Peter O’Toole, mint színészt bármennyire kedvelem, eléggé túljátszotta a pszichopata főtiszt szerepét. A súlyos alkoholizmusban szenvedő ember tüneteit sajnos a magánéletéből is jól ismerte. Bár a film túlzottan is eseménydús volt, a majdnem két és fél órás játékidőt le lehetett volna rövidíteni. A rendező, Anatole Litvak sajnálta megcsonkítani regényét, de még így is kimaradtak belőle fontos részek. Hiányzott például a regény szatirikus ábrázolása, az író jellegzetes fekete humora. A felsorolt kisebb hibák mellett értékes, élvezhető film született és nem is értem, hogy kimaradt a fesztiválok díjazottjai közül. Egyedül O’Toole kapta meg az Olasz Filmakadémia díját, a David di Donatello-díjat, mint a legjobb külföldi színész.
