James Wan egy zseni. A horror műfajába behozott egy kultikus alakot (Fűrész), megreformálta a szellemes mozikat (Démonok között), majd lepakolta a legjobb Halálos iramban filmet a 7. résszel, ami még Paul Walkernek is emléket állított, most pedig kipróbálta magát a képregény világban is. De hát mondani sem kell, neki ez is csont nélkül megy. A szereplőgárda parádés, Lundgrent pedig jó volt látni végre egy nagy költségvetésű moziban is, és nem is lógott ki a sorból, hisz Momoa-t sem a zseniális színészi képességei miatt szerződtették a filmbe. Egyszerűen piszok jól néz ki a vásznon, egy látványfilmben pedig ez a lényeg. Kidman, Dafoe, Wilson mind hozzák a tőlük elvárható színvonalat, Amber Heard pedig egyszerűen gyönyörű, érzéki nő.
Mikor eszi a rózsát Momoa társaságában, közben pedig a kamera közelről mutatja az arcát, a finom gesztusok és azok az érzéki pillantások, hát nem sok színésznő rendelkezik ilyen kisugárzással. A sztori nem túl bonyolult, a végkimenetel pedig csak egy Kiszel Tünci szintű értelemmel lehet kétséges, de nem is ez a lényeg. Wan ismét hozza azt az állandó cselekmény áradatot és zúzást, amit a Halálos iramban 7-ben, még a jellegzetes kameraforgásai is megvannak a bunyók közben.
A különbség csupán annyi, hogy sokkal több a CGI, amire nem lehet panasz, hisz a látvány magával ragadó, a vízi világ szerelmesei pedig vizuális orgiát élhetnek át a nézése közben. Nem vagyok nagy képregényfilm fan, de még engem is maximálisan le tudott kötni. James Wan pedig még mindig az álomgyár egyik, ha nem a legtehetségesebb rendezője, aki képes bármilyen műfajban maradandót alkotni.
