Amerika, az 1960-as évek elején. Herk Harvey, filmoktató épp átutazóban van Salt Lake cityn, amikor megpillantja a város melletti elhagyatott parkot. A látvány megbabonázza, és elhatározza, hogy bizony készíteni fog egy filmet, melyben ez a hátborzongató és egyben elképesztő hely is feltűnik. Felkéri hát barátját, John Cliffordot, hogy készítsen egy forgatókönyvet ezen alapgondolat köré építve. Clifford három hét múlva lerakja a kész művet. A címe: Lelkek karneválja.
A film alig több, mint 30 ezer dollárból készült és mindössze három hét alatt. A kis költségvetés érzete és az amatörizmus áthatja az egész mozit, azonban a Gonosz halotthoz hasonlóan a Lelkek karneválja is ügyesen kompenzálja fogyatékosságait a kreativitással, ötletes húzásaival és hátborzongató atmoszférájával.
A történet középpontjában egy Mary Henry nevű fiatal lány áll, aki csodával határon módon túlél egy autó balesetet. Ezt követően elhagyja otthonát, hogy egy másik város templomában dolgozzon, mint orgonista. Útközben pillantja meg a baljóslatú parkot mely valósággal megbabonázza, valamint ekkor tűnik fel először az a különös férfi is - akit nem mellesleg maga a rendező alakít -, aki ettől fogva folyamatosan Mary nyomában van.
Mint említettem a mozin erősen érződik a kis költségvetés. Ez egyrészt a színészek játékán érhető tetten. A mellékszereplők java igencsak amatőr, alakításuk megmosolyogtató, ellenben az egyre furcsább események hatására fokozatosan magába omló hősnőt alakító Candace Hilligoss meglepően kellemes alakítást nyújt. A figura nem mellesleg kellően érdekes, a lehetőségekhez képest kifejezetten jól megírt karakter, akiért jómagam tudtam izgulni. Mary Henry különlegességét számomra a mentalitása adta. Egy nagyon tartózkodó, zárkózott lány, aki a balesete után még inkább eltávolodik az emberektől, munkájába igyekszik menekülni. Ahogy említettem egy templomban dolgozik, mint orgonista, azonban a cselekmény során kijelenti, hogy attól, hogy Isten házában tevékenykedik, még nem jelenti, hogy ő maga vallásos lenne, ő csak munkaként tekint az egészre. Lehet csak belemagyarázás a részemről, de kifejezetten érdekes, hogy Mary az autóbaleset során egy folyóba zuhan, mintegy megtisztul általa és ezt követően kezdi a lelkeket látni, kapcsolatba kerül a túlvilággal. És bár úgy tűnik, hogy a víz általi fulladást túlélte, ezt követően valami egészen más fojtogatja, egészen pontosan a lelkek.
A cselekmény szempontjából lényegtelennek tűnhet, hogy a szomszéd fickó csapja neki a szelet, azonban minden sutasága ellenére ez a szál kimondottan jól szemlélteti, hogy Mary mennyire meghasad. Egyik része csak munkájának élne, és elzárkózna mindenki elől, míg másik része próbál nyitott lenni, szeretne társasági életet élni. A játékidő előrehaladtával e két rész azonban egyre kevésbé fér meg, és a szomszéd fickóval való affér ezt hivatott reprezentálni. Mary már nem a vonzalom, hanem a titokzatos árnyalaktól való félelem miatt megy el vele randizni. A szomszéd nem egy számára imponáló férfit testesít meg, hanem a közösséget, melybe még olyannyira kapaszkodni próbál, melyhez menekülni akar az árnyalak elől.
És itt kell hogy áttérjek az atmoszférára, mely egyszerűen briliáns. Természetesen a mai modern néző számára nem sok rettegést tartogat a mozi, ám így is egynéhány jelenet még ma is kellemesen borzongató. A kihalt parkban játszódó rész egyszerre nyomasztó és káprázatos. Nem csoda, hogy Harveyt is megfogta ez a helyszín, hiszen van abban valami rémisztő, hogy egy egykor estélyeknek, táncmulatságoknak helyt adó helyszín most ott áll magányosan. Ahol egykor nyüzsgés és élet volt, most az üresség otthona. A park egyébiránt 1967-ben egy tűzeset áldozata lett és csak a '80-as években újították fel, azonban nem sokkal a megnyitás után a nagy-sóstó kiáradt, így ezúttal a víznek esett áldozatul. Végül 1993-ban átépítették és ha minden igaz, azóta is üzemel.
Harvey egyébként ügyesen vitte végig ezt a fojtogató érzést, hogy aztán az utolsó negyed óra feltegye a pontot arra a bizonyos i-re. Persze, itt is megjegyzendő, hogy a finálé ma már sokaknak talán inkább megmosolyogtató lehet, azonban az utolsó képkockák láttán bennem maradt némi nyugtalanság, annak ellenére, hogy a film csavarja nagyjából a történet közepén kitalálható.
A Lelkek karneválja egy igazi gyöngyszem, melyet bátran tudok ajánlani azoknak, akik szeretik a hangulatukkal operáló valamint alacsony költségvetésű, de kreatív horrorokat.
78 Lelkek karneválja (1962)
Mary szerencsésen túlél egy szörnyű balesetet, melyben két barátnője azonban meghal. Megváltozik, már nem ugyanaz a lány, mint aki a baleset előtt volt. Templomi szolgaként kap... több»
Szereplők: Candace Hilligoss, Frances Feist, Sidney Berger, Art Ellison, Stan Levitt
