Egy rendőrnő feloldozása

2019.01.30 22:57 Filmdoki Olvasottság: 286x

0

Az előzetes valamint Nicole Kidman játékának piedesztálra emelése elég volt, hogy megnézzem ezt a filmet. Óriási élmény volt! A film két idősíkra épít: a múltra, mely során két rendőr beépült egy bűnbandába, valamint a jelenre, melyben hősnőnk, Erin nem tud szabadulni a démonjaitól. Végső elkeseredésében igyekszik megragadni minden lehetőséget, hogy végleg leszámoljon velük, helyrehozza amit egykor elrontott és feloldozást nyerhessen.

Szerencsére mindkét idősík kellően érdekes - számomra mondjuk a jelen egy hajszálnyival izgalmasabb volt -, a váltások is mindig jókor történtek, ezáltal a film folyamatosan fenntartotta a figyelmemet. Ehhez még jön, hogy az egészet átjárja egyfajta melankolikus hangulat, a nyüzsgő Los Angeles sem hat annyira nyüzsgőnek, sokkal inkább egy rideg betondzsungelnek, ahol Erin már tényleg csak a túlélésre játszik. Ez a visszafogott és mélabús tempó pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyetlen akciójelenet egyenesen a székbe döngöljön. Semmi látványosság, semmi óriási bravúr, mégis, ahogy a rendezőnő felépíti az odáig vezető utat, az valami elképesztő. Nem sokra rá pedig megkapjuk a múltbéli bankrablást is, melynél újfent a torkomban dobogott a szívem.

Ezek a dolgok már önmagukban is egy jó filmet eredményeznének, viszont Nicole Kidman alakítása teszi igazán zseniálissá az összképet. A színésznő valósággal átlényegült Erin Bellé, aki el is foglalhatja méltó helyét a mozitörténelem legjobb női karaktereinek panteonjában. Kidman minden rezdülése a helyén van, azonban sokszor az átható tekintete az, mellyel rengeteget mond.

A Pusztító persze nem tökéletes, néha a lassabb tempó nem válik az előnyére, valamint a mellékalakok sincsenek túlságosan kibontva. Számomra mégis egy óriási mozis élmény volt, és biztosra mondhatom, hogy amint megjelenik landol is a polcomon.