Első látásra elcsábított a film előzetese (igen, állatos filmektől azért elég könnyen el tudok gyengülni), bár tény akkor még egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen jellegű élményt fogok kapni tőle. Azt vártam, hogy kapok egy kedves kis kutyus-gazdi filmet, amelynek lesz egy kis drámai vonulata, de a hangsúly azért a játékon és a cukiságon lesz. Örülök, hogy az Egy kutya hazatér azért ennél jóval mélyebben markol a nézői szívekbe, s még ha vannak is hibái, garantáltan nem fog hidegen hagyni.
Volt már állatos hazatalálós film, nem is egy, említhetném a klasszikusokat (Lassie, Benji) számomra azonban az egyik legemlékezetesebb az Úton hazafelé volt, amelyet megszámlálhatatlan mennyiségben láttam gyerekkoromban. Ilyen értelemben az Egy kutya négy életét is jegyző W.Bruce Cameron története nem hoz sok újat, e mellett újabb próbálkozás arra a lehetetlennek tűnő küldetésre, hogy megfejtsük, mi járhat egy kutya agyában, amikor beszélünk hozzá, amikor fegyelmezzük, játszunk vele, vagy amikor éppen magára hagyjuk. Ebben az értelemben Bella és a narráció nem vall szégyent.
Próbálja a maga egyszerűségében és őszinteségében ábrázolni az ezerszer hallott mondatokat, amelyek mögé így vagy úgy, de hozzáteszi a maga értelmezését az állat. Ennek legbájosabb példája rejti egyben magában a film drámai vonulatát is, a „Menj haza!” játék ezúttal nem csak azt jelenti, hogy fuss el a következő sarokig, hogy ne tudjon elkapni a sintér, hanem szeld át a Sziklás-hegységet, tegyél meg többszáz kilométert, hogy végre újra együtt lehess szerető gazdáddal. Hogy képes lenne-e a valóságban erre bármely állat is? Ilyen óriási távolságból, ilyen viszontagságos körülmények között nem valószínű. De azért nem egy történetet hallottunk már a hétköznapokban arról, hogy több hónapnyi, sőt akár több éves távollét után képes hazatérni egy-egy háziállat (én magam is tapasztaltam ezt a saját cicáimnál, ugyan csak kicsiben, egy-egy hét után).
Bella hosszú útja során több ízben megtapasztalja a társra találást és az elszakadást is. Több ideiglenes gazdira és jóbarátra is lel kalandja során. Találkozik önzetlenséggel és önzőséggel, egymásra utaltsággal, amelynek talán a legmeghatározóbb példája a hajléktalan férfival eltöltött időszak (számomra ez volt a legfelkavaróbb pontja a filmnek). De a Nagycicával és Anyacicával átélt kalandok is okoztak megható pillanatokat, én a magam részéről próbáltam elvonatkoztatni a szembetűnő hibáktól, s inkább a történet hatására koncentrálni, mert tény, hogy ezek voltak a filmnek azon részei is egyben, amelyek a legtöbb buktatót hordozták magukban. Az állatokat talán túlzottan is felruházták emberi tulajdonságokkal, nem valószínű, hogy egy kutya és egy macska, vagy akár egy kutya és egy puma ilyen szoros köteléket képesek a valóságban kialakítani egymással, a gondoskodás és az utódgondozás náluk azért másképp működik, mint egy embernél. És bizony nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a CGI erőteljesen túl lett tolva, ami rontja az összképet, s egyeseket el is ijeszthet a filmtől. A CGI minőségét viszont valamennyire ellensúlyozza az operatőri munka: miután Bella kikerül az otthoni környezetből a vadregényes táj iszonyat szemkápráztató (legyen az egy erdő, vagy a hegyvidék). Innen is gratulálunk Peter Menzies Jr-nak!
A történet teljes mértékben a kutya szemszögére koncentrál, így csak nagyon felületesen ismerjük meg az emberek érzéseit, ami pedig felsejlik, az kibontatlan marad (veteránok által átélt traumák). A film címe már önmagában mindent elárul a végkifejletről, az alapprobléma megoldása pedig, vagyis a törvényrendelet kijátszása, miszerint pitbullt tilos tartani az államban, olyan hirtelenséggel és magától értetődve adódik a film végén, hogy nem értjük, hogy nem jutott ez már a legelején eszébe a szereplőknek. De persze ha így lett volna, film se lett volna!
Ha csak abból a szempontból tekintünk az Egy kutya hazatér című filmre, hogy mennyire valószerű a története, vagy éppen milyen filmes eszközökkel kelti életre a természetet (elsősorban az állatokat), valószínűleg nem kapná meg a legmagasztosabb jelzőket. De vitathatatlan, hogy többet adott, mint amit ígért. Bennem egészen megfogalmazhatatlan érzéseket ébresztett, talán jó hangulatomban talált el, talán sikerült szűk másfél órára levetkőzni a szőrszálhasogató énemet (utólag már tudom, hogy ez elengedhetetlen hozzá), de azt hiszem megérte, mert így pozitívan tudom értékelni a látottakat.
72 Egy kutya hazatér (2018)
Bella különleges kutya: öntörvényű, életerős, makacs és imádja a gazdáját, Lucast. Ám egy váratlan eseménynek köszönhetően Bella nagyon messzire keveredik Lucastól, és... több»
Szereplők: Ashley Judd, Bryce Dallas Howard, Edward James Olmos, Wes Studi, Alexandra Shipp
