2019.02.19 19:37 Filmdoki Olvasottság: 193x
2

Piszkos Harry a nyolcvanas évekre hangszerelve

A Piszkos Harry mozik mondhatni szerves részét képezték a '70-es éveknek. Az első kettő igazi minőségi szórakozást nyújtó darab, míg a harmadik rész egy középszerű film, mely mégis a széria legsikeresebb darabja lett. Egészen addig, míg Clint Eastwood úgy nem gondolta, hogy ideje leporolni a karaktert és ismét bedobni a mély vízbe, ezúttal a '80-as évek forgatagába. Megszületett hát Az igazság útja című negyedik epizód, mely véleményem szerint a második legerősebb darab a szériából.

Eastwood szerencsére nagyon ráérzett azokra az elemekre, melyek olyannyira jól működtek eddig is. Először is sikerült egy olyan történetet írni, mely újfent bátran mer érdekes témával foglalkozni. Mi van akkor, ha egy civil veszi kezébe az igazságszolgáltatást? És mi van akkor, ha erre még nyomós indoka is van? Sondra Locke kiváló partnere Eastwoodnak. Nem egy kiskutya, mint az előző rész női szereplője, hanem egy céltudatos, erős személyiség, aki a múltban ért sérelmek miatt kénytelen azt tenni, amit. Van itt még egy csapat másik elvetemült gazfickó is, rajtuk érhető igazán tetten hogy átléptünk a '80-as évekbe. Ripacsok, nincsenek túlárnyalva és igazából csak arra várnak, hogy Harry mindannyiukba golyót eresszen.

Piszkos Harry a nyolcvanas évekre hangszerelve

Az igazságosztónál nem említettem, de ott számomra túlságosan is előtérbe került a humor, ami valahogy nem igazán akart működni. Itt viszont ügyesen szőnek bele poénos jeleneteket a történetbe, melyek bár néha bárgyúak - üldözés a nyugdíjas busszal -, vagy épp éjfekete humorúak - a maffiafőnök szívrohama -, de a lényeg, hogy működnek.

Az igazság útja emellett rendkívül sötét, nyomasztó atmoszférával bír, melyre rátesz egy lapáttal, hogy kellően erőszakos. És bár nincsenek eget rengetően látványos akciók, azok így is kellően szórakoztatóak. Nem mellesleg egy rendkívül tökös mozival van dolgunk. Harry újra kap egy ikonikus mondatot -"Go ahead! Make my day!" -, a végén pedig mikor megjelenik az új Magnumjával, az a széria egyik legvagányabb momentuma.

Eastwood rendesen gatyába rázta a szériát. A rendezésen még érződik a '70-es évek lenyomata, azonban mint láthattuk sok tekintetben már az új évtizedet képviseli. Itt említendő még meg Lalo Schifrin fantasztikus zenéje - az első két részt is neki köszönhetjük -, mely már a főcímmel ezt sugallja: Harry visszatért, hogy a '80-as éveket is szétrobbantsa. Nem ok nélkül lett ez a legjövedelmezőbb darab. Tökös, intelligens és izgalmas. Jobb lett volna itt abbahagyni.

akció | krimi | thriller

Egy Jennifer Spencer nevű fiatal nőt és a húgát egy karneválon megtámadja egy csoport nehézfiú, akik megpróbálják megerőszakolni őket. Jennifer húga beleőrül az élménybe,... több»

2