Itt mindenki cinkos...

2019.03.25 21:27 Filmbarbár Olvasottság: <100x

0

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::

Mai szemmel nézve ez a film már mérhetetlenül elavult, noha a maga korában valószínűleg nem volt annyira rossz. Számomra az egész produkció egyik fő gyengeségét az jelentette, hogy társadalomkritikának lapos, kriminek/thrillernek gyenge, olyan, mintha az alkotók lavíroztak volna a kettő között, hogy aztán a sokat markolni akarás kísérletét követően keveset fogjanak. Ha a néző kibírja a nagyon unalmas első bő fél órát, utána a történet már valamivel érdekesebbé válik, bár szerintem még arra sem lehet azt mondani, hogy különösebben fordulatos vagy hátborzongató lenne.

Amivel egyedivé lehetne tenni a sztorit, az éppenséggel a klinikán összegyűlt díszes társaság elemzése lenne. Csak éppen túl keveset tudunk meg az egyes emberekről, az ellenszenvességük kimerül a pökhendi viselkedésben és a közhelyek elszórásában. Erős a gyanúm, hogy itt a korabeli baloldali társadalomkritika filmes megnyilvánulásainak egy példájával állunk szemben, a klinika vendégei ugyanis a de Gaulle-i, illetve Pompidou-kori Franciaország (tágabban értelmezve a nyugati világ) elitjét reprezentálják: milliomosok, tőkések, államügyészek, akik élvhajhász, önző életmódot folytatnak, és a saját fiatalságukért és jólétükért cserébe nem riadnak vissza a szegényebb országok lakóinak kizsákmányolásától sem (igen, a jó öreg exploitation-téma). Nagyon jellemző részlete a filmnek – és egyébként nem csak dramaturgiailag, hanem szimbolikusan is fontos szerepük van a bárányoknak a történetben – , amikor az Alain Delon játszotta Devilers doktor (úgy vélem, ez beszélő névként is felfogható, ha belelátjuk az ördög szót) cinikusan és megvetően csak birkáknak nevezi a közösség tagjait, miközben persze tetemes anyagi hasznot szerez a kezelésekkel. (Nem mellesleg a film egyik nagy ütőkártyája pont az lehetett volna, hogy Delont itt a tőle megszokottól eltérő szerepben láthatjuk, de valamiért ez sem működött igazán.)

Persze mindez az "elit" örök fiatalság utáni mohó vágyára, az állatokénál sokkal kegyetlenebb viselkedésére és ostobaságára is rávilágít, nem mellesleg az is kiderül, hogy az exploitation az ő esetükben is érvényesül, hiszen önszántukból vállalják a "kalitkába zárást", a szigorú szabályokat, a néha brutálisnak és megalázónak tűnő kezeléseket – gondoljunk csak arra a jelenetre, amikor a meztelen Annie Girardot-t slagozzák, mint a lovakat az istállóban – , vagyis bizonyos értelemben véve önmagukat is kizsákmányolják, odadobják áldozatul a vágyott fiatalság reményében. Zeneileg is erős a törzsi világot idéző hangulat (noha valamiért mintha ki is lógna ez a score a filmből), illetve képileg is fel-felbukkan ez a téma, ami egyrészt utalhat a "kizsákmányolók" és a "kizsákmányoltak" örök párharcára, másrészt azonban arra is, hogy a "modern ember" csak civilizációs mázzal leöntött "vadember", aki a 20. században is képes bármin és bárkin átgázolni a saját érdekeiért, és ha arról van szó, akkor a csoportérdek és a csoportkohézió mindenkit beszippant, a kívülállót/gyengét viszont kitaszítja vagy elpusztítja.

A sztori egyik kulcsmondata éppen az, hogy itt mindenki cinkos, ám aki mindezt ellenzi, annak a történet végkicsengése szerint nincs túl sok választási lehetősége, és így a film végül is besorolható azon alkotások sorába, amelyek a politikai-gazdasági elit társadalmat megnyomorító súlyára és az ezzel járó veszélyekre hívják fel a figyelmet. A film nagy hibája, hogy kihasználatlanul hagyja a lehetőségeket, a figurák is eléggé egysíkúak, így a történet inkább a moralizálásra alkalmasabb, mintsem a komoly kritika megfogalmazására. Hiába a történet pesszimista hangneme és a jónak tekinthető alapötlet, a fojtogató légkör ábrázolása nem sikerült tökéletesre, és szerintem az egyébként nagy színészek sem tudták megmenteni ezt a filmet a középszerűségtől.