Drabális támadás, ezúttal a földön

6 évvel az első Tremors film után újra támadnak a nagyméretű, falánk és féregszerű földalatti lények, ezúttal egy mexikói olajfinomító életét megkeserítve. Illetve pontosítok: most már ezek a szörnyek nemcsak a föld alól, hanem a földön, két lábon járva is fenyegetést jelentenek. Ezzel pedig összegezhetjük is az Ahová lépek ismét szörny terem című alkotást: próbálkoztak újítani az első részhez képest, s bár a végeredmény felemás, egy átlag szörnyfilm szintjét a második etappal még mindig tudta hozni ez a sorozat. Adódik persze a kérdés, hogy várhatunk-e ennél többet? Aligha, de lássuk, mit tartogat nekünk a Tremors 2. (eredeti alcímével élve: Aftershock)

Drabális támadás, ezúttal a földön

Ahogy fentebb említettem, az első részben megismert földalatti fenevadak újra feltűnnek, s ezúttal Mexikóban kezdenek vadászni az emberekre. E fenyegetést valahogy meg kell állítani, s ki lenne erre alkalmasabb, mint Earl Bassett (Fred Ward), akinek (legalábbis az első rész tanulsága szerint) van némi tapasztalata eme szörnyek (vagy, ahogy jelen filmben nevezik őket: a „drabálok”) likvidálásában. Earl bár kissé vonakodva, de vállalja a megbízatást, s új társával, Grady Hooverrel (Christopher Gartin) elutaznak ahhoz a bizonyos mexikói olajfinomítóhoz, ahol a támadások történtek (gyorsan tegyük hozzá: a megölt példányokért járó 50 ezer dolláros jutalom kellő motiváló tényező tudott lenni Earl számára). Kezdődik tehát a szörnyvadászat, de hogy ne legyen annyira egyszerű hőseink dolga, kiderül, hogy ezek a „drabálok” nemcsak okosak, de még kifejezetten gyors evolúcióra is képesek. Így lesz a hatalmas féregből két lábon járó, szárny nélküli madárra emlékeztető „kicsi drabál”, amelynek a mérete apróbb elődjénél, s csak a hőt érzékeli, de az étvágya és vadászösztöne ugyanakkora. Ezután nem csoda, hogy Earlnek plusz segítségre lesz szüksége, így kerül újra a képbe az első rész fegyvermániás mellékszereplője, Burt Gummer.

A rendezői székbe ezúttal az első részt íróként jegyző S.S. Wilson ült, a forgatókönyv megírásában viszont továbbra is kivette a részét Brent Maddockkal együtt. E kettős pedig tisztában volt azzal, hogy a ’90-es filmhez képest a sztoriba némi pluszt kell belevarázsolni. Így a szörnyek evolúciója, s az ezekből eredő változtatások még akár jónak is mondhatóak, ha nem lennének bennük néhány felesleges túlmagyarázás (oké, oké, hogy ez fikció, de a hermafrodita szál, meg az, hogy az új lények táplálkozás útján szaporodnak, nos, ezek túlontúl megmosolyogtatóak). A narratíva egyébként a szörnyfilmes zsáner tipikus paneljeiből építkezik: jönnek a lények, nagyok és veszélyesek, főszereplőink megállítják őket, azt hiszik, hogy ezzel vége, majd jön a csavar, s az új típusú szörnyek még komolyabb fenyegetést jelentenek. E lények likvidálásának első fázisában egyébként a pofonegyszerű robbantásos módszert vetették be szereplőink, s ezek a jelenetek még egész pofásan is jelenítődtek meg, de látvány tekintetében akkor lógott ki igazából a lóláb, amikor a „kicsi drabálokból” kellett sokat a képernyőre varázsolni: helyenként annyira érződött a műviségük, hogy az már fájó volt. S nem maradhatunk romantikus szál nélkül sem, amely ugyanannyira felesleges, mint az első etapban volt. A karaktereket illetően én személy szerint mint Earl Bassett, mint Burt Gummer visszatérésének örültem, de az újak közül Grady túlzott optimizmusa és szövegelése helyenként sok volt, míg a Helen Shaver által alakított Kate nem volt több női töltelékszereplőnél.

Summa summarum: nem katasztrofálisan szörnyű film a Tremors folytatása, hoz egy elvárható közepest, annál pedig se többet, se kevesebbet.

akció | horror | sci-fi | thriller | vígjáték

Earl és Grady egy olajtársaság felkérésére elvállalja, hogy mexikói telephelyén kiirtja azokat a nagy méretű, féreghez hasonlító földalatti szörnyeket, amelyek megölték az... több»