Némileg messziről indítok. (Legalábbis, ha elkezdek egy filmről véleményt írni, eszembe jutnak a filmmel kapcsolatos esetleges plusz emlékek.) Annak idején okozott nekem némi fejtörést néhány, a filmmel közvetve kapcsolatos dolog. Az egyik mozimagazin jóvoltából jegyeket nyertem a film premier előtti vetítésére egy kellemes budai helyen lévő, pozitív atmoszférájú moziba, az Új Udvarba. Viszonylag késői időpontban kezdődött a film; többféle időtartam jelent meg a filmmel kapcsolatosan a műsorújságokban, és kérdéses volt, hogy a film után tömegközlekedéssel haza tudok-e onnan jutni. Mindenképp el akartam menni a film vetítésére – még ha úgy is alakult, hogy egyedül –, hisz mégiscsak egy magyar történelmi filmről van szó; sok száz évvel ezelőtti történelemmel. Az más kérdés, hogy nem vagyok egy nagy történelem rajongó ember, de ideális esetben mégiscsak felkelti az ember érdeklődését egy ilyen film. Úgy különösen, hogy a rendezőjének egy nem sokkal korábbi filmje egyenesen a honfoglalás megjelenítését tűzte ki célul.
Azt a filmet amúgy nem sokkal korábban láttam tévében. Hát minimum elgondolkodtatott. Biztos volt az egészben valami lélekemelő, de mégis sokkal inkább volt rám álmosító hatással. Arra fogtam az egészet, hogy csak tévében láttam, s gondoltam, moziban sokkal monumentálisabb lett volna. Szinte adódott, hogy, ha már jegyeket nyertem a "folytatásra", akkor adok neki egy esélyt. Hátha a rendező tényleg monumentális. Bár a sztorija, amit olvastam, egy kicsit soványkának, némiképp érdektelennek tűnt, legalábbis a honfoglaláshoz képest. Elvileg el lehet elmélkedni azon, hogy melyik a fontosabb, nagyobb jelentőségű "momentum", történet; a honfoglalás, hogy hogyan kerültünk oda, ahol éppen vagyunk. Most ez nem feltétlen ide vág, de az ember(ek egy részének) fejében például a thermopülai ütközet jelentősebb eseményként jelenik meg; még, ha esetleg nincsenek is a történelem órákon tanult emlékei róla, a 300 című film megtekintése kapcsán lehetnek. Aztán, ha például egy körutazás során meglátogatja a történtek helyszínét, nem talál mást, mint egy soványka emlékművet. Koltay Gábor filmje is talán valamiféle hasonló hatást keltett bennem. Valószínűleg monumentális filmet akart készíteni. De talán mégis felmerült bennem a kérdés, hogy a honfoglalásban – mármint a történelmi eseményben – mégis mi a pláne. Vagy a Szent Korona sorsának alakulása, ami aztán jól be van zárva egy vitrinbe egy jelentősebb intézményben. Mindkét téma kapcsán létezhetnek olyan emberek, akiket ez érdekel.
Én is kíváncsian, érdeklődve, mégis kicsit szkeptikusan ültem be a filmre. Kicsit talán az is zavart, hogy miért is volt szükség erre a latin címre. Meg még valami zavart. Az egyes színészek különféle szerepeinek általában nincs túl sok köze egymáshoz. Mégis például Oberfrank Pál esetében nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy akkortájt egy napi sorozatban egy idősebb női szíveket megdobogtató, nyálas szélhámos szerepében tetszelgett. S a Sacra Coronában meg megjelenik Géza királyként. Furcsa volt, és megmosolyogtató, valahogy nem éreztem hitelesnek.
A Sacra Coronával – bár ezúttal ezt moziban láttam – is némiképp hasonlóképp voltam, mint a Honfoglalással. Kicsit komplexebb film lett, valamennyire monumentális, és hozott euforikusabb pillanatokat. Néhány jelenete, a film atmoszférája valamennyire most is felidéződik bennem. Mégis nehéz lenne azt mondani, hogy ez egy húúú de jelentős, emlékezetes alkotás. Talán Ónodi Eszter adott némi bájt a filmhez, de ő sem különösebben emlékezeteset. A "nagynévként" megjelentetett – már a honfoglalást is megjárt – Franco Nero meg a fasorban sem volt. Az kapásból beugrott, hogy Gellért püspököt alakította. De ki az a Gellért püspök? Jó, ez az én hiányosságom, s ha utánanéznék, valószínűleg fel tudnám eleveníteni, talán ki is lehet következtetni. Lehet, hogy egy jelentősebb karakter – Árpád vezér – megformálása után megelégedett most egy kisebbel, s némi plusz bevétellel. S tényleg nagy név ő. Mégis most egy kicsit megmosolyogtatott a szerepeltetése, legalábbis úgy rémlik, hogy egy csekélyke szerep volt az övé.
S itt elgondolkodik az ember, hogy mi lett volna, ha valaki más dolgozza fel egy-egy filmben ezeket a témákat. Ugyanis Koltay Gábort és a munkásságát illetően szerintem ki lehet jelenteni, hogy eléggé megosztó. Vagy nagyon beletrafál valaki, vagy nagyon nem. Például láttam az Itt élned, halnod kell című darabját 2 évvel ezelőtt a Hősök terén. (Meg még egy hasonló darabot egy évvel később, bár az talán nem Koltay nevéhez fűződik. Ja, de... A filmográfiáját nézegetve Trianon történetét dolgozta fel a másik darab, s szerintem annak is minimum benne volt az alkotógárdájában.) Annak is megvolt a maga monumentalitása. Mégis valahogy olyan kínos volt az egész. Úgy érzem, nem tudják kihasználni a helyszín adottságait, már ha egyáltalán vannak neki. Ott nyomorog sok száz, vagy ezer ember hatalmas "lejtős", vagy lapos lelátókon, hogy aztán ne lásson semmit, vagy nézze a 2-3 hatalmas képernyőt. Valahogy nevetséges és értelmetlen az egész. Jó, mondjuk ez elvileg nem von le semmit Koltay munkásságából. És mégis. Maga az alapötlet. A kevesebb/"kisebb" néha több. Van, amit szerintem nem kell erőltetni, és mégis meg fogják tenni még párszor.
Szóval lehet, hogy Koltay Gábor filmjeit nem nekem találták ki. Ezen a 2 filmen, és "1,5" darabon kívül nem is nagyon láttam mást tőle. Valahogy nem is éreztem szükségét annak, hogy bármi mást megnézzek tőle. Kétség kívül köthetők elvileg jelentősebb alkotások a nevéhez. Például elképzelhető, hogy volt szerencsém az "István, a királyhoz", de a filmográfiáját nézegetve mégsem találok különösebben érdekfeszítőt, amit hű de nagyon meg kellene néznem tőle. Bár lehet, hogy némiképp részben ez a 2 filmje tántorított el tőle. Elgondolkodom azon, hogy létezik-e olyan rendező, aki kicsit érdekesebb hozzáállással meg tudná jeleníteni akár a honfoglalást, akár a Szent Korona történetét. Ezzel csak az a gond, hogy vajon olyan témák ezek, melyekről érdemes "ríméket" készíteni? S most nem feltétlen az esemény jelentőségével van a gond. Hanem például, ha már van egy Honfoglalás című filmünk; "jól" fel lett dolgozva a téma, akkor minek még egy?
