Utálom

2019.04.27 04:14 Attila G. Olvasottság: 173x

0

Furcsa ez a film. Mert utálom. Nem hittem volna, hogy egyáltalán hozzászólást fogok írni róla, pláne nem a félszázadikat.

Utálom, hogy Stohl András Cuba Gooding Jr. magyar hangja. András amúgy a telkünk szomszédságában vásárolt nyaralót egy éve (azóta sem láttuk, mert főleg csak mulatozni jár oda néhány színházi előadás után; igaz, mi is viszonylag ritkán járunk ki). Valami nagyon zavar ebben a pacákban. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy hullámzó róla a véleményem. Tényleg idegesít, hogy már fűt-fát ő szinkronizál, és az idióta nyökögéseit kell hallgatni; s az a furcsa, hogy mintha ezt a nyökögést csak a szinkronszerepeinél venné elő. Viszont talán jót tett neki, hogy Cubát kellett szinkronizálnia. Azt a Cubát, aki meglepően hidegvérű gengsztert, vagy inkább pénzbehajtót, "jobb kezet" alakított.

Na de pont ez az, amit szintén utálok ebben a filmben. Hogy kisstílű bűnözők próbálták beállítani magukat húúú de nagy jelentőségű keményfickónak, akik mindenkivel el tudnak bánni. Utálom, hogy olyan furcsa "Philip Marlowe-film" beütése volt ennek a filmnek; részben a zenéje, a történések menete, a történtek tempója, s a főszereplők stílusa miatt. Valahogy utálom a Philip Marlowe-filmeket és történeteket, a falra tudnék mászni tőlük. Csak itt a "jófiúk" is a gengszterek közül kerültek ki. Na igen, azt is utálom, ha egy filmben egyetlen karakterrel se tudok azonosulni. S nem az a baj, hogy csupa gengszter volt benne, mert van olyan, amikor a negatív karakterekkel is azonosulni lehet. Jobban, mint a pozitív karakterekkel. Például tudok olyan filmet mondani, amiben mindhárom fő karakter unszimpatikus volt valamilyen tulajdonsága miatt; egyiküket sem lehet igazán pozitív hősnek kikiáltani. S mégis elámultam közülük 2 karakter "tökössége" miatt – ráadásul 2 hölgyről van szó–, s mégis pozitív szájízzel és kellemes emlékekkel jöttem ki a filmről, pozitív moziélményt hozott.

Itt viszont mindenki kínos volt. Ez a húúú de nagy gengszterség, például, hogy már akkor is lelőttek valakit, ha csak káromkodott. Jó, persze, most fel lehetne tenni a kérdést, hogy mit várok egy gengszterfilmtől. De pont ez az. Szerintem igazi gengszterforma karaktereket, akik nem csak próbálnak keménypofákat vágni. Például itt volt nekünk egy Joe Viterellink. Imádtam. Szinte akkor is elhittem, hogy "igazi gengszter", amikor "csak" gengszter vígjátékokban alakított kis komikus "jobb kezeket" (Csak egy kis pánik, A keresztapós). Egyszerre tűnt kicsit "arcidegzsábásnak" (mint Steven Seagal, aki kb. mindig mosolyog; vagy Sylvester Stallone, akinek kb. mindig lefelé biggyed a képe) szinte jó gengszterhez méltón (mint Babyface), és mégis gumiarcúnak. Értem én, hogy Cuba valami keményebb karaktert, keményebb alakítást akart hozni, de ezt valahogy nem vettem meg tőle. Hiába volt húúú de kemény Harvey Keitel, valahogy nem tudtam komolyan venni, mert sejteni lehetett, milyen véget fog érni a karaktere. Minden látszat ellenére sokkal inkább keltette egy betoji öregember benyomását.

S ezt nem tiszteletlenségből írom, de Miguel Ferrert eleve paprikajancsinak tartom. (Egyébként szerintem a Bostoni halottkémekből néztem túl sok részt, mert emlékeim szerint ott volt egy kéjelgő pancser. S általában egy színészt nem szabad, és nem is szoktam egyetlen karakterre alapozva bárhogyan is véleményezni. Bár volt már rá példa, akár negatív, akár pozitív véleményről van szó. Viszont aztán az illető általában következetesen idegesítő, vagy következetesen kellemes alakításokat hozott; pont olyat, mint amilyen az első benyomásom volt róla. Szerintem cinkes, ha valaki egy sorozatbeli karakterrel kelt negatív benyomást. Onnantól kezdve még nehezebb komolyan venni, hitelesnek tekinteni. Tudom, hogy meghalt – legalábbis most értesültem róla –, és halottról vagy jót, vagy semmit. Ezért írtam, hogy nem akarok tiszteletlen lenni. De eddig azt sem tudtam, hogy hívják a színészt, csak most néztem meg a Melléfogás adatlapján. Igaz, ez talán inkább az én hiányosságom; vagy csupán arról van szó, hogy eddig nem keltette fel a kíváncsiságom annyira, hogy megnézzem, ki ő.)

Utálom, hogy rendre olyan karakterek bukkantak fel a filmben, akiket nem igazán tudtam hová tenni. Jó, mondjuk a lótifutikat talán nem is kell. Mégis rendre elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda, kinek az embere, kit épp miért kellett lelőni. S az sem teljesen világos, hogy mire is utal a címbeli Melléfogás. Voltak legókockák, amik bennem valahogy nem álltak össze. Szeretem, ha egy film fordulatos. Ha szinte végig kiszámíthatatlan. Részben ezért szerettem az Egy kis szívességet. S valamennyire a Melléfogás is ilyen. Csak itt több karakterrel is az volt a bajom, hogy amikor már azt hittem, hogy húúú de emberiek – egy gensztertől meglepő módon –, kiderült, hogy csupán csak piti kis senkiházik. Na igen, szerintem a történetvezetést illetően is voltak kihágások.

Utálom ezt a filmet, mert szerintem nem lett teljesen lezárva, befejezve; s valamikor az ilyen sejtelmesnek szánt befejezések a legidegesítőbbek. Utálom ezt a filmet, mert a végére egy kicsit elvesztettem a figyelmem, az érdeklődésem. Valamennyire képben voltam, nem veszettel teljesen a koncentrációm. Utálom ezt a filmet. Sok okból is, néhányat kifelejtettem. Valahogy nem csodálkozom azon, hogy ezt a filmet a hazai mozik nem tűzték műsorukra. Mégsem tudom rá azt mondani, hogy Melléfogás. Néhány hónapon belül másodszor is képes voltam megnézni, végignézni. S most még csak el se aludtam rajta. Igaz, talán azért, mert épp egy asztalnál ülve néztem.