Joan Crawford főszereplésével eddig csupán egyetlen normális és értékelhető filmet láttam, a Mi történt Baby Jane-nel? c. klasszikust, a többi néhány jóindulattal is csak a "feledhető" kategóriába sorolható be. Így jártam a szóban forgó alkotással is, rettenetesen gyenge produkcióról van szó, amire a magyar ábécé utolsó betűjét tudnám alkalmazni. Az alapötlet nem lett volna rossz – noha kétségtelenül nem mondhatjuk rá, hogy különösebben egyedinek számítana –, és a tettes motivációja sem érdektelen, de az egész megvalósítás kritikán alulira sikeredett.
Kezdjük ott, hogy a történet fő vonulata meglehetősen soványka, ráadásul unalmas is az egész film, lényegében véve nincsenek is kimondottan pozitív figurák, akikért a néző szoríthatna, és bennem az egész történet az érdeklődésnek vagy az izgalomnak még a töredékét sem tudta kiváltani. Egyrészt túl kevés az áldozat, illetve a gyilkosságok sem túl izgalmasak/látványosak, legfeljebb a fickó koponyáján átütött sátorcövek tette picit érdekesebbé az egészet. Vannak ugyan konfliktusok, drámainak szánt részek a történetben, de ezek is suták, közhelyesek, mint pl. a szerelmi féltékenykedések vagy a tulajdonosnő és az új kötéltáncos fickó összezördülése a cirkusz bevételei körül. A film fő csomópontjait egyértelműen a gyilkosságok jelentik (és jóllehet a gyilkos motivációja nem teljesen légbőlkapott, valamiért mégis hiteltelen az egész, a pszichés terheltséget sajnálatos módon nem sikerült jól bemutatni a tettes esetében). Önmagában véve azzal még nem is lenne baj, hogy a gyilkosságok adják a sztori támpilléreit, az egyik legnagyobb probléma szerintem az, hogy az ezeket összekötő jelenetek unalmasak, vontatottak, izzadságszagúak. Nincs igazi ritmusa a filmnek, az alkotók mintha kétségbeesetten próbálták volna kitölteni valamivel a játékidőt, mert ennyire sovány cselekményből szerintem kb. csak egy rövidfilmre futotta volna a "töltelék" nélkül. Több alkalommal is hosszú perceken át nézhetjük a cirkuszi produkciókat, amelyek a legtöbb esetben nem kimondottan érdekfeszítőek, de még mindig a film legjobb pillanati közé sorolhatóak - sajnos. Mert egyébként lényegében véve semmi sincs ebben az alkotásban, ami a nézőt a képernyő elé szögezné.
A másik nagy problémám ezzel a produkcióval az, hogy habár viszonylag sok szereplőt mozgat, azok 99%-ban jellegtelenek, illetve nem ismerjük meg őket igazán, akiket pedig akár csak kicsit is jobban megismerünk, azok zömmel ellenszenvesek. A tulajdonosnő (Joan Crawford) erős akaratú, számító nőszemély, akit kb. csak a bevétel érdekel. A kötéltáncos (Ty Hardin) gondolatai szintén nagyrészt a cirkuszból való részesedés körül forognak, aminek az érdekében még a tulajdonosnőt is képes megkörnyékezni. Kettejükön kívül a többi szereplőnek viszonylag kevés játékidő jut, vagy ha éppen sokat is szerepelnek (mint pl. a törpét alakító George Claydon), nem igazán visznek bele jellegzetességet a filmbe. Bár felbukkannak a történetben a cirkuszokban megszokottnak tekinthető szereplők, éppen azoknak a mellékszereplőknek jut minimális lehetőség, akik pedig picit feldobhatnák a filmet - említhetném itt a szakállas nőt vagy a feltehetően bohócként dolgozó szomorú fickót. (Bevallom, az unalmasabb részeknél picit bele-belepörgettem a filmbe, mert nem bírtam elviselni a semmitmondó és időhúzó jeleneteket.)
Az alkotógárda is meglehetősen gyenge, a szereplők jó része is inkább a no name figurák közé tartozik. Jóllehet Joan Crawford itt már viszonylag idős volt, a sztori egyértelműen az általa játszott tulajdonosnő alakja köré épül, és még mindig igyekezett fenntartani a sztárság látszatát. Ő dominál a filmben (ami egyébként is jellemző volt rá, még akkor is - vagy akkor még inkább -, amikor túljutott a pályája csúcsán, és kezdett kiöregedni), egyrészt a jelenlétével és a játékával, másrészt az általa megformált Monica Rivers erőteljes figurájával. Érdekes, hogy több jelenetben is szinte oda nem illő ruhában jelenik meg a színésznő, az éjszaka kellős közepén is majdnem báli ruhában szaladgál a cirkusz területén, nyilván ezzel is emelni akarta a saját "fényét", bár szerintem picit nevetségesen hatott ez az egész, és egyáltalán nem illett egy cirkusztulajdonoshoz. Jellemző módon az övé lett a film utolsó (és egyben rendkívül giccses és teátrális) jelenete, gondolom, nehezen tudta volna elviselni, hogy a nézők ne vele búcsúzzanak a filmtől. De hogy ne csupán rosszindulatú legyek, azt el kell ismernem, hogy még mindig Crawford figurája volt az egyik leginkább kidolgozott és életteli, így részben ennek is köszönhető, hogy ő vitte el a hátán a sztorit, és hogy ennyire erőteljesen jelen lehetett a filmben. Mindettől eltekintve azonban még annál is gyengébb volt ez az alkotás, mint amire számítottam, egyáltalán nem tudnám ajánlani senkinek, legfeljebb ha aludni szeretne az illető. Ebből a filmből gyakorlatilag minden hiányzik, ami minőségivé és szórakoztatóvá tesz egy produkciót.
