A kliprendezőként is aktív Romain Gavras második nagyjátékfilmje egy Guy Ritchie és Mathieu Kassovitz szellemében fogant lendületes, vicces és eszement trip a francia bűnözés világába, miközben felnövés- és megváltástörténetként is megállja a helyét.
Francois () kisstílű, kövérkés drogdíler, aki nemcsak hogy a mamahotelben lakik, de ezen kívül is nehezen tud kilépni szerencsejátékfüggő, dörzsölt édesanyja, Danny (Isabelle Adjani) árnyékából. Saját biznisz elindításán fáradozna, ám, amikor az anyuka elkártyázza a jégkrém-exportra szakosodó cég beindításához szükséges pénzt, Francois kénytelen elvállalni egy pénz- és drogszállítással egybekötött melót Spanyolországban, hogy a függetlenedésre használandó tőkét az orosz elnök nevét viselő szétcsúszott drogbárótól, Poutine-tól szerezze meg. Francois eközben a szerelmet is igyekszik újra megtalálni Lamya (Oulaya Amamra) személyében, emellett pedig laposföldhívő munkatársára, Henrire (Vincent Cassel) is figyelnie kell.
A Tied a világ egyszerre működik zsánerfilmként és annak paródiájaként, miközben Francois történetének bizonyos aspektusai önmagukban predesztinálják a fesztiválszereplésre (ahogy ez meg is történt a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál Rendezők Kéthete szekciójában). Különös hibriddel van tehát dolgunk, ám Gavras összességében minden fronton helytáll, sőt, Francois karaktere önmagában elég komplex ahhoz, hogy elvigye a hátán a filmet. Ám leginkább mégis Guy Ritchie jobb munkáit idéző akció-vígjátékként működik a Tied a világ. Esetlen, különc piti gengszterek mozognak a vásznon, rögtön a film elején egy vicces kutyamentési akciót mutat Andre Chemetoff operatőr kamerája, ám az igazi nagyágyú Vincent Cassel, aki hihetetlenül szórakoztató jelenség: se füle, se farka eszmefuttatásokat folytat, miközben Francois épp drogüzletet köt, aztán mobilról nézi a laposföldhívőkről és az illuminati-összeesküvéselméletről szóló dokumentumfilmet, mindvégig olyan a figura, mintha egy másik bolygón lenne. Cassel szerepeltetése, valamint A gyűlölet több jelenetében előkerülő, a Tied a világ címét is adó szlogen által Gavras izgalmasan idézi meg Mathieu Kassovitz klasszikusát. Henri karaktere akár A gyűlölet Vinze is lehetne (ha Vinz nem halt volna meg ama film katartikus zárlatában), így aztán az alkotók amellett, hogy szórakoztató akció-vígjátékként működtetik a szüzsét, a francia társadalomról is meglehetősen negatív képet festenek. Gavras mintha azt üzenné, hogy ebből a közegből nincs kiút, a “Tied a világ” mottó így még inkább kiüresedik, pedig már A gyűlölet sem volt egy különösebben reménykeltő alkotás. Ráadásul a maga harsány módján a Tied a világ ügyesen és erőlködés nélkül reflektál olyan kurrens jelenségekre is, mint a menekültválság vagy épp a számunkra is ismerős suttyó brit bulituristák.
A film élvezetéhez rengeteget hozzátesz a parádés magyar szinkron. Fluor Tomi idézhető dumákkal dúsította fel a szövegkönyvet, így számtalan idézhető egysoros repked szinte megállás nélkül a „felhugyozlak a Holdig”-tól addig a bizonyos, Fluor korai dalának címét adó gránátig; csak úgy záporoznak a stílusos szleng, valamint tolvajnyelvi fordulatok. A remek magyar szöveg fényét pedig olyan szinkronszínészek emelik, mint Csonka András (aki A gyűlöletben is Casselt szinkronizálta), Für Anikó, Eckü, Dj Cookie vagy épp Diaz. Romain Gavras, valamint a remek magyar szinkron tehát felhőtlen szórakozást kínálnak, a Tied a világ könnyen kult státuszra tehet szert, és bár a lendület néhol meg-megbicsaklik és az is biztos, hogy ez a különös vizuális és narratív stílus sem feltétlenül lesz mindenkinek ínyére való, minden adott ahhoz, hogy évek múlva egy-egy haverokkal eltöltött sörözős estén bátran elő lehessen venni ezt a fordulatos, a látszat ellenére meglepően komplex filmet.
71 Tied a világ (2018)
Egy kisstílű díler egy másik életről álmodik, azoban, ha valóban ki akar törni, el kell vállalnia egy utolsó munkát. A férfi ekkor még nem is sejti, hogy élete... több»
Szereplők: Vincent Cassel, Isabelle Adjani, John Landis, Alexandre Gavras, Oulaya Amamra
