Azon embereknek, akik szeretik az úgynevezett eurohorrort, Lucio Fulci neve egyből beugorhat, ő ugyanis az egyik nagy képviselője volt eme horror zsánernek; és, ha már eurohorror, akkor egy másik nagy műfajt sem árt megemlíteni, az pedig a giallo, ami elsősorban a 60-as évek vége felé kezdte el filmes hódítását, legfőképpen Európában. Érdekes, hogy próbálkoztak az amerikai filmes piacokra is bevinni a giallókat, ám ezen filmek többségében megbuktak az amerikaiaknál, Európában viszont legalább akkora tisztelet lengte körül őket, mint a fentebb említett eurohorrorokat. Ami azért nem akkora meglepetés, hisz olyan rendezők kezdték el a giallók felvirágoztatását, mint Mario Bava, Dario Argento, vagy jelen filmünk rendezője, Lucio Fulci, akik azért a horrorfilmek terén is igazi hatalmasságok voltak (főleg Olaszországban).
Mint említettem, jelen filmünk rendezője Lucio Fulci egyik ismertebb giallója, A New York-i hasfelmetsző engem kissé meglepet, hisz, ha magát a történetet nézzük, akkor maximálisan megfelel azon filmes elvárásoknak, amik a giallókra érvényesek, viszont totálisan tetten érhetők a Fulcira jellemző horrorfilmes megnyilvánulások (kivéve, hogy itt zombikba és más egyéb természetfeletti erőkbe nem fogunk belefutni), ami miatt egy kicsit fura keverék lett a végeredmény (persze nem feltétlenül rossz értelemben). Tehát az erőteljesebb gore hatások alkalmazása ebben a giallóban, ha nem is tett rosszat a filmnek, mégis kissé meglepett, de mégsem annyira, mint az erotika, vagy mondhatnám softpornó megjelenése. Kimondottan bátor húzásnak tartottam Fulcitól ezt, hisz köztudott tény volt, hogy a horrort és a pornót mint filmes műfajokat durván megvagdalták az akkori cenzorbizottságok, vagy nemes egyszerűséggel hosszú évekre tiltólistára száműzték eme filmeket. Fulci filmjéből is közel 15 percet vágtak ki az amerikai mozis bemutatás során.
Magát a film történetét kb. a játékidő közepéig elég érdekesnek tartottam. Kimondottan tetszett a filmben, hogy sikeresen el tudta érni nálam azt, hogy együtt tudjak sodródni a cselekménnyel és, hogy önmagamban én is találgatni kezdjem gyilkosunk kilétét. Aztán több mellékszálat kezdett a rendező belefonni a történetbe, ami viszont kimondottan nem tetszett, hisz ezzel kissé tompította a főtörténeti szálat (legalábbis nálam biztosan). Sajnos a film befejezése sem nyerte el a tetszésemet, kissé összecsapottnak éreztem (körülbelül olyan volt, mint Argento 2001-es, Álmatlanul című filmjének a befejezése). Illetve értem én, hogy annak a bizonyos utolsó puzzle darabkának a történetbe helyezésére miért is volt szükséges, mégis, így azért egyfajta szomorkás kivetülést ad a dolgoknak.
Tehát, ha nem is lett a végeredmény kimagasló, de mindenképp ajánlom azok számára, akik kedvelik az eurohorrorokat és a giallókat.
68 A New York-i hasfelmetsző (1982)
A New York-i mészárlás filmtartalma: Fulci nem mindennapi slasherjében Fred Williams felügyelő egy New York-i sorozatgyilkos után nyomoz, aki fiatal nőket tesz el láb alól, illetve... több»
