Harc az ezredmásodpercekért

Felteszek egy költői kérdést: Lehet izgalmas egy film, ami optikai kábelek lefektetéséről szól? Biztos mindenkinek van olyan élménye, mikor nem működik az internet, és kijön két hét alatt egy szerelő, aki egy újabb hét múlva küld egy másikat, aki felmászik a villanyoszlopra és közli: nincs mit tenni, a helyzet javíthatatlan. Majd ezen információ birtokában használjuk tovább az egyre lassuló internetünket.

Képzeljük el, hogy egyszerre több tucat ilyen szerelőt kell irányítanunk! A lefektetendő kábel államhatárokon, folyókon, lakott és természetvédelmi területeken, valamint egy gránit-hegységen is átível. A költségek milliókat emésztenek fel, amiért személyesen kell felelnünk a befektetőknek. Mindeközben a versenytársak szorgosan a nyomunkban haladnak, és ebben a versenyben nincs második helyezett. A leggyorsabb mindent visz, és az egész ezredmásodperceken múlik. Egy másodperc tört része alatt dől el életünk további sorsa.

Harc az ezredmásodpercekért

Így már izgalmasabbnak hangzik A Kolibri projekt című film, amely egy rizikós vállalkozás történetét mutatja be a lehető legteljeskörűbben, úgy, hogy nem felejt el személyes maradni és az emberekhez szólni sem közben. A történet főszereplője a Jesse Eisenberg által megformált Vincent, akinek leghőbb célja a vezeték lefektetése két tőzsdeközpont között. Ezáltal ugyanis, ha sikerrel járnak, a versenytársaknál előbb értesülnek a piac alakulásáról. A versenytársaknál hamarabb megszerzett pénzügyi információk birtokában pedig a kolibri egyetlen szárnycsapásának ideje alatt milliókat kereshetnek. De Vincentet nem csak a pénz motiválja. Néhai édesapjának akar ezzel bizonyítani, a siker érdekében pedig hatalmas áldozatokra képes. Akár az élete árán is sikerre vinné vállalkozását. Jesse Eisenberg A közösségi hálóban volt hasonló irányító szerepben. A hideg zsenije most is – ahogy korábban Mark Zuckerberg szerepében – egy izgalmas alakítást eredményez, amit önmagában is szórakoztató nézni. Noha ez alkalommal kevesebb érzelem, mégis több szív szorult a játékába, és ezáltal magába a filmbe is.

Itt jön a képbe legfőbb segítsége és társa, a computer zseni unokatestvére, Anton. A külsőleg jelentősen átformálódott Alexander Skarsgårdnak jól áll a kopaszodó, görbe hátú apuka szerep. A filmet nézve a visszafogott és precíz alakításának köszönhetően meg se mondanánk, hogy ez az ember volt korábban Tarzan. Antonnak – Vincenttel ellentétben – van családja, felesége és gyerekei. Mégis, a kissé autista tüneteket mutató férfi hajlandó mindent kockára tenni, felmondani korábbi állását, és hónapokra elutazni a projekt érdekében. Antont nem a pénz motiválja. Csak nyugodt életet szeretne egy csendes vidéki házban a családjával, de Vincentet sem akarja cserben hagyni, így belemegy az üzletbe.

Rajtuk kívül fontos szerepet kap a Breaking Bad gonosztevő drogdílereként megismert Michael Mando figurája, aki összekötő szerepet tölt be a különböző helyszínek, karakterek és események között. Végig szimpatikus, kedvelt figura, aki kezében tartja a helyzetet, amikor arra szükség van. Ő képviseli a rendet ebben a káoszos, problémákkal teli zűrzavarban, ami a vállalkozás velejárója. Zűrből és zavarból pedig van bőven. Hol a nemzeti park nem engedélyezi a terület megbolygatását, hol beletörik a méregdrága fúrófej a sziklafalba, máskor pedig egy amish kommuna akadályozza, hogy a kábelt átvezessék a földjük alatt. És ez csak pár kiemelt probléma a sok közül, amiket a film hősei átélnek. Ilyenkor a főszereplők zsenijét kihasználva kreatív, csavaros megoldások születnek, és a vállalkozás tovább folyhat. Más, magánjellegű nehézségekre azonban ők sem számítanak, és minden korábbi munkájuk veszélybe kerül.

A legfőbb gond az unokatestvérek korábbi munkaadója és legfőbb versenytársa, a film antagonistája. Salma Hayek erőlködés nélkül, profi magabiztossággal hozza a kissé megalomán, robbanékony és számító, vérprofi cégvezetőt. Ő képvisel minden profitorientált nagyvállalati vezetőt, mégse válik klisévé, és képes egyedivé formálni a karaktert. Az időért folyó versenyben ott tesz keresztbe a hősöknek, ahol csak tud. Kezdve a munkások lefizetésétől Anton letartóztatásáig; minden mocskos módszert bevet, hogy ő lehessen az első.

A Kolibri projekt sokkal inkább személyes dráma egy álmait megvalósítani akaró főhősről és emberi kapcsolatokról, mint társadalomkritikus film. Noha a téma elengedhetetlenné teszi ezt a vonulatot, a film mégse igyekszik foglalkozni ezzel a kérdéssel. Antonban felmerül a kérdés, hogy az eladások és vásárlások során nyert profit, a pénzügyi üzérkedés vajon kinek a célját szolgálja. Mert a citromeladásokból a citromtermesztő gazdáknak van a legkevesebb haszna az üzletben. De mintha mindenki figyelmen kívül hagyná, hogy jól van ez-e így? A nagyvállalatok kizsákmányolása és az értékrendek közötti különbség kiéleződni látszik az amishok telke körüli felvásárlások és a csődbe fulladt tárgyalások során, hogy aztán a helyszínre visszatérve a zárlatban a film állást foglaljon a kisemberek mellett. De ez mind csak a háttérben zajlik, a hangsúly Vincent Moby Dick harcán van. Az ő belső démonaival való leszámolása a legizgalmasabb része a filmnek, és ezt sikerül is átadni a nézőnek. Végig nyomon követjük, ahogy megváltoztatja ez a vállalkozás, és új emberré válik a film végére. Olyan emberré, aki mindvégig benne volt, csak nem talált magára. Megértjük és átérezzük, Vincent mit miért csinál és, ahogy kibontakozik előttünk a teljes énje, egyre inkább szimpatizálunk vele.

A projekt részletes ismertetésének és közérthető tálalásának köszönhetően a néző maga is részévé válik ennek a kockázatos üzletnek, és a szereplőkkel együtt izgul minden új akadály miatt a vállalkozás sikerességéért. Eközben megismerjük és megkedveljük a két főszereplőt, akikkel könnyedén azonosulva halad el mellettünk a film játékideje. Mégis, az érzelmi csúcspontokról, a kiélezett izgalmas helyzetekről le kell mondanunk. A filmben nincsenek mélypontok, de magasra törő csúcsok sem. Telik az idő, és számos dolog történik, mégis hiányzik az a plusz, egy szikra vagy ötlet, amitől maradandó alkotássá válna A Kolibri projekt. Minden mozzanat, karakter ki van dolgozva és van egy íve a történetnek, mégis vannak semmibe mutató cselekményszálak, kidolgozatlan ötletek, és ettől kissé sekélyessé válik a film. A rendező a kanadai Kim Nguyen, a Háború sámánja Oscar-díjra jelölt alkotója, akitől egy olyan film után többet várnánk. A filmen érződik a profizmus, de hiányzik belőle a különlegesség, ami miatt érdemes lenne többszöri megtekintésre a mozi.

Noha nem túl eredeti vagy érzelmekkel túlfűtött alkotás A Kolibri projekt, remek szórakozást nyújt és tartalmas kikapcsolódás. A megtekintése mindenképp ajánlott, mert nem okoz csalódást, de valószínűleg pár hét múlva már csak szálló emlékfoszlányok maradnak belőle.

74 A Kolibri projekt  (2018)

thriller

Vincent és Anton két unokatestvér New Yorkból, akik igazi ásznak számítanak a high frequency trading könyörtelen világában. Régi álmuk, hogy száloptikás kábellel kössék... több»