Értetlenül állok ennek a filmnek a teljes feledésbe merülése és alulértékeltsége előtt. A két Oscar-díjra jelölt filmet a kétszeres Oscar-díjas rendező, George Seaton rendezte, főszerepben az Oscar-díjas William Holdennel és a hat Oscar-díjra jelölt Deborah Kerr-rel, valamint mellékszerepben a szintén hat Oscar-díjra jelölt Thelma Ritter-rel. Ezekkel az impozáns személyekkel úgy vélem, semmilyen filmet nem lehetett volna nagyon mellétolni, és itt sem történt ez meg, sőt!
Az 50-es évek főként melodramatikus romantikus filmjeihez képest ez az alkotás igen formabontóra sikeredett, és épp ezért az 1956-os év kisebb sikerű filmjei közé tartozik, de éppen emiatt ma sokkal érdekesebbnek hat, mint említett társai. Az elvárt és néha kissé erőltetett Happy End is szerencsére elkerüli a filmet, és inkább egy kicsit keserédes ízt kap a történet vége. Ahogy az 1954-es Vidéki lányban, úgy itt is George Seaton a karakterek kibontására helyezte a fő hangsúlyt, és ismét remekül oldotta meg a feladatát.
William Holden a tőle szokatlan rideg és könyörtelen Black ezredes, míg Deborah Kerr az ártatlan és szimpatikus Lee Ashley szerepében tündököl. Seaton – nagyon elmésen – a két fő karaktert komplexen ábrázolja, így sem Holden, sem Kerr karaktere nem mondható egyértelműen jónak vagy rossznak. A szereplők múltjának fokozatos megismerése igen fordulatos, és egyben megváltoztatja a néző benyomásait is az adott karakterről.
Ami miatt kiemelhető még a film, az a Holden és Kerr között iszonyatosan jól működő kémia, szinte izzik közöttük a levegő néhány jelenetben. A fő szerelmi-drámai szál mögött még egy kisebb drámai szál is helyet kapott a történetben, amelyben pedig Thelma Ritter remekelt. Aki szereti Seatontól a Vidéki lány című remek filmet, annak ez is garantáltan tetszeni fog. A filmhez készítettem magyar feliratot.
