Bevallom, sokáig szkeptikus voltam a filmmel kapcsolatban, és ez elsősorban Todd Phillips személye miatt volt, hiszen valljuk meg, nem egy nagy formátumú rendező. A vígjátékok műfajában a Másnaposok ugyan tényleg remek darab volt, ahogy a Haverok fegyverben is egy korrekt mozi (itt már azért látszott, hogy tud komolyabb filmeket is, ha akar), de nem éreztem a bizalmat az irányába. Aztán kijöttek az első képek, trailerek a filmhez, és elkezdtem azt érezni, hogy itt valami komoly alkotás van születőben, valami, ami más, mint az eddigi képregényfilmek. És valljuk be, Joaquin Phoenix neve is már garancia arra, hogy egy minőségi filmet lát az ember.
Ezek után jött a Velencei Filmfesztivál és az Arany Oroszlán díj, amit eddig még képregény adaptáció nem nyert meg soha. Beindult a nagy hype vonat, az elvárásaim az egekig szöktek, hogy mit tud ez a film, hogy ekkora visszhangja van. Hogy forradalminak kiáltják ki sokan. Hogy tartanak tőle. Hogy veszélyesnek titulálják. Tegnap este végre sikerült megtekintem a Jokert, és egyáltalán nem csalódtam. Nem akartam felülni a hype vonatra, szkeptikus voltam sokáig, de ahogy elkezdődött a film, elszállt minden kétségem.
Már az első percekben bedob a mély vízbe, a gothami mocsok szinte eláraszt. Hallod a hírekben, látod az utcákon (helló környezetszennyezés, helló nagy városok élhetetlensége). A 80-as évek elején lehetünk, majdnem 40 évvel ezelőtt, és azóta sem változott semmi. Akár most is játszódhatna az egész. Scorsese klasszikus filmjeit (Aljas utcák, Taxisofőr, A komédia királya) pazarul megidézi Phillips, sőt még Sidney Lumet Hálózat című alkotása is több fronton megidézésre kerül. Teljesen elképedve néztem végig a film 120 percét. Manapság, amikor a csapból is a CGI által megteremtett háttér előtt folyik a zúzás, üdítő volt ilyen valós közegben látni a történéseket. Ez a film, kérem szépen, szabályosan leveri az összes mostanság oly divatos, veszettül látványos, színes-szagos, de belül semmi képregényfilmet. Mer eredeti és egyedi lenni. Tudja, hogy szinte nulla akciójelenet nélkül is működhet egy film, ha van egy fantasztikus címszereplője, egy kidolgozott forgatókönyve, és nem mellesleg erősen nyomasztó hangulata.
A történet szerintem remekül meg van írva, mindig van valami kis csavar, ami akkor jön, amikor nem számítanál rá, és ügyesen gördíti előre a cselekményt. Azok a vádak meg, hogy nincs köze a képregényekhez, egyébként nem is helytállók. Elég csak a klasszikus Alan Moore féle Gyilkos tréfát megemlítenem, amelyben Joker szintén egy, az élettől sorra pofonokat kapó, bukott komikus volt. A befejező jelenetek és képsorok egészen katartikusra sikeredtek: egyszerre félelmetes, hátborzongató és gyönyörű.
Phoenix játékára nem tudom, kitérjek-e, hiszen már mindenki olvasott róla, annyiszor méltatták a kritikák, de nem lehet elmenni mellette szó nélkül. A mimikája, a mozgása, a gesztusai, az egész ember egy csoda ebben a szerepben. Teljesen eggyé vált a karakterrel. Ha létezik 100%-os alakítás, ez bizony az. Minden pillanatban uralja a vásznat. Az Oscar-díjat már most kérdés nélkül oda lehetne adni neki, de a valóságban nem hiszem, hogy ezt a karaktert díjazni fogja Hollywood, egyszerűen nem lehet ebben a polkorrekt világban (divatosan mondva nem elég PC). A mellékszereplőkre kitérve remek ötlet volt erre a szerepre De Niro, tökéletesen hozza A komédia királyában játszott karakterének ellenpólusát.
Az operatőri munka, vágás, zene – szintén csak szuperlatívuszokban lehet róluk beszélni. A muzsika fokozatosan az ember bőre alá kúszik, az a bizonyos nagybőgős dallam… árad belőle a magány, az elhagyatottság, a kezdődő megőrülés.
Összegezve a filmet, ugyan még tudnék róla írni bőven: a mai világban különösen fontos alkotás a Joker, és valóban mérföldkőnek tartom. Egy súlyos emberi dráma, kőkemény és kompromisszummentes társadalomkritika a világ mocskában szenvedő emberről, aki egyszer csak azt mondja, elég és nincs tovább. És megcsinálja helyettünk, amit mi nem tehetünk, vagy éppen elnyomunk magunkban . Bizony megérett a világ a pusztulásra, és ami történik körülöttünk mindenhol, azt csakis magunknak köszönhetjük. Joker is ennek a társadalomnak a terméke, mi tettük ilyenné.
Kétségtelenül az év egyik legjobb mozija, remélem, valami hasonló trend elindul ezzel, és most már bátrabb alkotások jönnek ebben a műfajban, és végre észreveszik a stúdiók, hogy kevés pénzből, CGI dömping nélkül is lehet sikeres filmeket csinálni. Drukkolok, hogy minél jobban szerepeljen a filmes fesztiválokon, díjátadókon is.
A szinkron egyébként kitűnő lett, Rátóti Zoltán nagyszerű munkát végzett. Természetesen eredeti nyelven is megnézem majd a későbbiekben.
87 Joker (2019)
Eszelős, veszedelmes, kissé mulatságos. Vajon mi vezetett oda, hogy a sikertelen stand-up komikusból pszichopata gyilkos, Batman főellensége váljon? Todd Philips szenzációs... több»
Szereplők: Robert De Niro, Joaquin Phoenix, Frances Conroy, Zazie Beetz, Brian Tyree Henry
