George A. Romero (1940–2017) neve nemcsak a horror műfajjal forrt össze, hanem az úgynevezett élőhalott, avagy zombis réteg horrorokkal is. Ami alapjaiban nézve nem is olyan meglepő, hisz a mester már 1968-ban, Az élőhalottak éjszakájával kikövezte a zombis filmek útvonalát.
1968-tól 1985-ig három filmet írt és rendezett az élőhalottak felbukkanásáról, az emberi társadalom hanyatlásáról, illetve az emberi reményvesztésről. E három filmje (Az élőhalottak éjszakája, A holtak hajnala és A holtak napja) tulajdonképpen egy filmtrilógiának mondható, bár sem szereplőileg, sem történetileg nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, viszont, ha egymás után nézi meg őket nézője, akkor igenis tetten érhető az, hogy ahogy telik az idő, úgy alakulnak át a társadalmi normák egy olyan elképzelhetetlennek tűnő esemény után, mint egy zombi apokalipszis megszületése és végbemenete.
E téren mindig erősnek tekintettem Romero filmjeit, és bár be kell, hogy valljam, maximálisan elvoltam a trilógiával, valahol mélyen bennem ott volt a kérdőjel, hogy vajon valamikor akarja-e majd még bővíteni további filmekkel, hisz az 1985-ös A holtak napjával elindította a gondolkodó zombit, és kíváncsi voltam, hogy fogja-e majd eme ötletét továbbvinni. Erre egészen 2005-ig kellett várni, méghozzá A Holtak földje című filmjéig.
Ismét George A. Romerot köszönthetjük a forgatókönyvíró és rendező szerepkörében, ami számomra eleinte megnyugvásra adott okot, viszont ebben a filmjében kissé csalódtam, főleg az elődjeihez képest. Nem arról van szó, hogy rossz filmet kapunk, mert attól azért nagyon messze van a Holtak földje, csak valahogy kevésbé éreztem itt azt a fajta érzést, ami annyira jellemző volt a korábbi filmjeiben. Persze nem változtatja meg az élőholtakat (mint sok rendező a 2000-es évek után készített zombis filmnél), itt is lassúk, viszont érezhető, hogy egyértelműen fel akarta ruházni őket más tulajdonságokkal, mint amit eddig megszokhattunk tőlük, ez pedig a gondolkodás, vagy a tudatosság. E tekintetben ott folytatja, ahol az 1985-ös A holtak napjában abbahagyta, csak 20 évvel később.
Technikailag és brutalitásban eddig számomra egyértelműen A holtak napja vitte a prímet, viszont a KNB EFX és Greg Nicotero, a speciális effektek felelősei igencsak kimaxolták az adott idő maszkjait és effektjeit. Tehát e téren egy igencsak véres, gore jelenetekkel bőven megspékelt alkotással lesz dolgunk. Megkapjuk az adott helyzetre a jól megszokott, Romero féle társadalomkritikát is (bár itt azért szerintem ez sokkal árnyaltabb, mert a film akcióvonulata nem nagyon engedi ennek a kibontakozását), és talán csak emiatt éreztem ezt a részt kicsit gyengébbnek, mint az elődjeit. Persze itt is vannak magvasnak szánt gondolatok, miszerint a holtak is talán csak egy otthont keresnek, mint a túlélő emberek. A színészválasztás egyáltalán nem volt rossz, számomra, mint írtam, nem ő miattuk lett kicsivel gyengébb ez az alkotás. Kár, hogy az atmoszférateremtés itt kissé háttérbe szorul a pörgősebb cselekmény miatt.
63 Holtak földje (2005)
A zombiapokalipszist követően a megmaradt túlélők erődszerű városokban húzzák meg magukat. A gazdagok luxus körülmények közt élnek, míg a Riley-hoz és csapatához hasonló,... több»
Szereplők: Simon Pegg, Dennis Hopper, John Leguizamo, Simon Baker, Asia Argento
