Megmondom őszintén, csak azért néztem meg a filmet, mert mindenki áradozik róla, és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy minek is szól ez az ujjongás. Az előzetese nem különösebben figyelemfelkeltő, bár sok minden nem is derült ki belőle.
A hangulata, az atmoszféra jól passzolt 80-as évek világába, amelyet a színek még hangsúlyosabbá tettek. A főszerepben egy lecsúszott, láncdohányos, gyógyszereket szedő, a beteg édesanyját egyedül gondozó beteg felnőtt férfi áll. Sok élvezete nincs az életben, írja a kis naplóját és nagy terveket szövöget, amelyek valljuk be, csak álmok. Főhősünknek keserű és unalmas az élete, de munkájában az ellenkezőre törekszik, nevettetni akar. Bohóc jelmezt ölt, és gyerekeknek, vagy épp az utca emberének arcára próbál mosolyt csalni nem sok sikerrel. Vagy komikusként képzeli el magát, ahol megrengeti a tömeg rekeszizmait a sok-sok humoros történettel. Vágyik a szeretetre és a szerelemre, amit sosem kapott meg. Kényszeres nevetése valójában egy segélykiáltás, amit senki sem hall meg, és aminek beláthatatlan következményei lesznek.
Sosem gondoltam volna, hogy a Joker történetben még ennyi van, hiszen eleve egy 80 éves képregényről van szó, ráadásul már annyian, annyiféleképpen eljátszották a karaktert. Gondoljunk csak Jack Nicholson legendás alakítására vagy Heath Ledger fő gonoszára. Vagy éppen ott van a nem túl jól sikerült, Jared Leto által megformált gothami gonosz. Joaquin Phoenix tudott úja adni Jokernek. A csontsoványra fogyott színész teljesen bele tudta magát élni a karakterbe. Amikor hátulról mutatják csupasz hátát a kiálló csigolyáival, nekem Christan Bale gépésze ugrott be. Joaquim nézése helyenként vérfagyasztó volt. Számomra nagyon megmaradt az a jelenet, amikor lejött azon a hatalmas lépcsőn. Én Heath Ledge-t láttam. Nem tudom, hogy ez koncepció volt a készítőktől, vagy csak az én szemem káprázott. Sokan már most odaadnék neki az Oscart, de azért ebbe másoknak is lesz beleszólása. Engem például a nevetés egy idő után már kifejezetten zavart. Tudom ez Joker egyedi védjegye, de akkor is. Szomorú volt azt látni, hogy ezek a beteges, kényszeres nevetések akkor hangzanak fel, amikor senki más nem nevet. A jelenet, amikor egy stand up comedy-s műsoron van, megindító volt. A poénnál a teljes nézőközönség nevet, míg ő nem. Amint elhallgatnak az emberek, jön a fájdalmas kacaj.
Érdekes volt látni, hogy bár a film a 80-as években játszódik, olyan éles társadalomkritikát fogalmaz meg, amely bármely korban megállja a helyét. Az emberek érzéketlensége örök probléma. A film zenéje zseniális volt, csontig hatolt. Én a filmbe többet tettem volna a gyerekkorból. Azokról az időkből vajmi keveset tudtunk meg. Bár lehet, ez is annak tudható be, hogy folyamatosan ott lebeg, hogy mindaz, ami történik, valóság, vagy főhősünk elméje teljesen elborult, és mindet csak képzel. Nem volt ő semmilyen műsorban, és nem robbantott ki semmilyen lázongást. Mindez csak az ő elméjének szüleménye. Amit nagyon különleges megoldásnak tartottam, az a Batman szál behozása a legvégén levő jelentben. Továbbá nem menjünk el a mellett sem szó nélkül, hogy hősünket Arthur Flecknek, azaz A. Flecknek hívják, picit talán utalva Ben Affleckre, aki oly sokszor öltötte magára Batman legendás hacukáját.
A Joker összességében egy jól fényképezett minőségi film, bár Oscart én nem adnék érte. A történetből valahogy hiányzott a fűszer.
87 Joker (2019)
Eszelős, veszedelmes, kissé mulatságos. Vajon mi vezetett oda, hogy a sikertelen stand-up komikusból pszichopata gyilkos, Batman főellensége váljon? Todd Philips szenzációs... több»
Szereplők: Robert De Niro, Joaquin Phoenix, Frances Conroy, Zazie Beetz, Brian Tyree Henry
