Egy gyilkos idegen, aki békével érkezik a Földre

2019.11.09 01:13 Kóborló Olvasottság: 246x

1

Az 1990-ben bemutatott Sötét angyal című film a Vhs-korszak egy emblematikus darabja volt, kisebb kultstátuszt is kialakult körülötte és azt kell, hogy írjam, egyáltalán nem véletlenül. Ebben az alkotásban rengeteg olyan dolog megtalálható, ami miatt jómagam és talán a velem egykorúak egyaránt megtalálhatják azt, ami igenis szórakoztatóként tud hatni akár még most is.

Maga a történet nem túl bonyolult szerkezettel bír, sőt akár azt is írhatnám, hogy hasonlókkal már találkoztam, tehát a túlzott eredetiség nem mondható rá, de ezt semmiféleképpen nem rónám fel hibájának, mert szinte minden perce szórakoztatni tudott. Mivel ez a film sem egy mai alkotás, ezért újranéztem (és nem csak azért, hogy a másfél órájával felültessen arra a bizonyos nosztalgiavonatra), mert kimondottan kíváncsi voltam arra, hogy így közel 30 évvel a megjelenése után miként is fog funkcionálni nálam. Azt kell, hogy írjam, hogy szinte minden percét élveztem, egyedüli kis hibája, hogy valahogy bennem úgy maradt meg, hogy kicsivel több akciójelenetére emlékeztem, mint ami valójában volt benne.

Rengeteg pozitívum fedezhető fel a filmben, az egyik ilyen a szereplők. Árad az egész filmből a 80-as, 90-es évek minőségibb alkotásaira jellemző színészi játék. Bár azért ehhez gyorsan hozzátenném, hogy az egyedüli ismertebb színész Dolph Lundgren volt, aki ismertnek ismert volt, de soha nem tartozott nálam az A-listás világsztárok táborába; de mindig elvoltam vele. Mr. Lundgrenen kívül ismertebb nevekkel nem igazán találkozunk, de az, ahogy eme színészek eljátsszák az adott karaktereiket, nagyon rendben volt. A másik dicséretes dolog, hogy a film régen és most is egy nagyon is jól működő hangulattal rendelkezett, ezt egy kicsit sem tudta kikezdeni az idő. Ezen hangulathoz pedig akár még a mai napig is emlékezetes, egysoros beszólások kész tárházát párosították. A "békével jöttem" mondat igaz, nem a főhősünk szájából származik, de a svéd óriás egészíti ki a film zárójeleneténél "...és darabokban távozol" beszólásával – máig emlékezetes maradt.

Ritkán írok ilyet, de a filmnek még az is kimondottan jót tett, hogy nem volt hatalmasan magas a költségvetése, így technikailag még mai szemmel sem néz ki rosszul a végeredmény. Talán egyedül a horrorszála az, ami kissé megsínyli azt a sok akcióelemet, amivel telirakták. Hisz a gyilkos idegenen emberi, de félelmetesnek ható megjelenésén kívül más horrorelemet nem is nagyon tartogat a horror szerelmeseinek a film. Az idegent játszó Matthias Hues alakítása pedig már a megjelenésével hatást tud gyakorolni a filmnézőre.

Amikor egy 30 éves, tipikusan B-kategóriás film ennyire szórakoztató tud maradni, az azt jelenti, hogy valami különöset tudtak annak idején alkotni, és számomra ilyen a Sötét angyal.