John Carpenter talán kevéssé ismert munkája ez, és azt kell mondanunk, hogy szerencsére. Noha ez a jóember sosem tartozott a kiemelkedő alkotók közé, itt kifejezetten krónikus ötlethiányról tett tanúbizonyságot. Pedig az alapötlet nem lett volna rossz, csak éppen a megvalósítás sikerült pocsékra.
A történet két ember lelki párharcára épül: az egyik egy arctalan pszichopata, aki telefonhívásokkal, ajándékokkal zaklatja az általa kiszemelt nőket; a másik egy fiatal bemondónő, aki a nagyvárosi betondzsungelben próbál boldogulni. A telefonálgató férfi szisztematikusan átveszi az ellenőrzést a nő élete fölött, a legváratlanabb időpontokban hívja fel Leigh-t (Lauren Hutton), nyomon követi minden lépését, különböző ajándékokat küld neki, s egy idő után pokollá teszi a nő életét. Az addig lazán viselkedő Leigh érthető módon egyre inkább ráfeszül a dologra, de – minő meglepetés – segítőtársai is akadnak a küzdelemben. Vannak ugyan ígéretes félpercek a filmben (mint például, amikor a zaklató azzal terrorizálja a nőt a telefonban, hogy bármelyik ablak mögött ott lehet, és figyelheti őt), ezek azonban elsikkadnak a történetben.
Mindez azonban túlságosan is lassan bontakozik ki, a magam részéről szinte végig unatkoztam, mert a film nem igazán kínál új ötleteket, látószögeket, és velem nem tudta elhitetni, hogy ez a "valóság". Habár a nagyváros kitűnő terep lehet(ne) egy paranoid thriller számára, itt valamiért mégsem működik semmi, és Carpenter képtelen feszültséggel teli légkört teremteni. A vadász és a vad halálossá változó játéka sajnos lapos és közhelyes megoldások egymásutánja az izgalom szinte teljes hiányával a háttérben. Végig az volt az érzésem, hogy Carpenter nem nagyon tud mit kezdeni a lélektani ábrázolással, illetve a nagyvárosi környezettel. Számtalan lehetőséget kihagyott, hiszen ott lett volna az az alapvető dolog, hogy Leigh egy számára ismeretlen városba kerül, és ehhez jön még egy zaklató is; szintén csak díszlet maradt a nagyváros az éjszakai utcáival, a toronyházaival, holott az szerintem egy külön félelemfaktort jelentett volna, amikor kiderül, hogy a férfi Leigh szomszédságában lakik.
Carpenter munkájának egyik nagy hibája, hogy a felszínes szórakoztatás kedvéért lemond a mélyebb lélekrajzról és a társadalombírálatról (pl. a nagyvárosi elidegenedés, vagy a rendőrség tehetetlensége csak érintőlegesen jelenik meg a sztoriban), és például a megfigyelő és a megfigyelt szerepének felcserélődése is mintha teljesen természetes fordulat lenne, és a rendező nem kimondottan törődik azzal, hogy milyen lelki változást eredményezhet az, amikor Leigh kezd a saját távcsövével "kukkolni" másokat, s megindul a magánnyomozása a zaklatója után.
Bizonyos szempontból feminista olvasata is lehetséges a sztorinak, hiszen Leigh felveszi a küzdelmet a zaklatójával, egyenrangú "partnerévé" válva a férfinak, de igazán ezt a vonulatot sem éreztem kidolgozottnak, holott éppen ez az időszak a nők emancipálódásának egyik nagy korszaka, amit számtalan film is közvetített a nézőközönségnek. Ami szintén kihasználatlan lehetőségként marad benne a filmben, az a technika fejlődése, illetve a mások életének ebből fakadó kontrollálása. Bár a zaklató indítékait csupán a tetteiből és a hasonló jellemekből következtetheti ki a néző, az is a társadalomnak szóló figyelmeztetés lehetne – ha ebben az esetben nem sikkadna el –, hogy egy, a szakmájához jól értő férfi hogyan juthat el odáig, hogy nőket zaklasson.
Az atomizálódott társadalom "áldozataként" feltehetően nem rendelkezik normális társas kapcsolatokkal, és a magam részéről azt is valószínűsítem, hogy a nőkkel szemben is frusztrált, s ezt a lelki feszültséget a technika segítségével fordítja a nők ellen. A fickó azonban sajnos papírmasé figura marad, ennél azért többet is ki lehetett volna hozni egy "láthatatlan" emberből is. Ugyanígy hiányoznak a történetből a jól megírt karakterek, még talán Leigh alakja mondható viszonylag egyedinek. Sajnálatos módon a "fordulatok" is csupán ezerszer látott klisék, lényegében véve semmiféle izgalmat vagy feszültséget nem teremtenek a rutinos filmnézőben. A történet befejezése pedig szánalmasan erőltetett, erre még én is csak a fejemet fogtam.
Ebben a filmben még akkor is jóval több potenciál volt, ha alapvetően a televízió számára készült, és ha a történet nagyjából egy faék egyszerűségét súrolta. Carpenter itt finoman fogalmazva is nem éppen önállóan alkotott, egy sablonos művet dobott össze felejthető sztorival, gyenge színészi alakításokkal és jól bejáratott klisékkel. Több fantázia és kevesebb felületesség akár még élvezhetővé is tette volna ezt a mozit, így viszont csak a feledés jótékony homályába vesző tucatthrillerré vált. Személy szerint laposnak és sótlannak találtam ezt az alkotást, túlságosan döcögős a tempója, sok a "töltelék" a cselekményben, így aztán a végeredmény egy híg valami lett, amely a mai néző számára nem sok újdonságot és izgalmat tartogat. Könnyen átléphető film ez, gyakorlatilag már a megnézése után azonnal kihullik a néző emlékezetéből, és ez talán jól is van így.
63 Valaki figyel (1978)
Leigh új városba költözik, ahol hamar új barátokra lel, csakhogy egy régi zaklató itt is megtalálja. Leigh erőt vesz magán, felveszi a kesztyűt, és keményen szembeszáll az... több»
Szereplők: Adrienne Barbeau, Lauren Hutton, James Murtaugh, Grainger Hines, David Birney
