Lubi   2020.03.01 00:03   olvasottság: <100x
2

Felemás összegzés

Szabó István, az első Oscar-díjas magyar nagyjátékfilm, a Mephisto rendezője jó pár év kihagyás után visszaült a rendezői székbe, hogy elkészítse karrierje összegzéséül is értelmezhető filmjét, a Zárójelentést. Az aktuális problémákról, valamint a rendező múltjáról nyíltan beszélő alkotás kivitelezésében középszerűségről tanúskodik, ami egy felemás filmélménnyel kecsegteti a nagyérdeműt. Ez pedig a bemutatót övező várakozás után még nagyobb csalódásnak érződik.

Szabó István a hatvanas években a magyar új hullám egyik képviselőjeként modern stílusú filmjeivel bizonyította tehetségét. Olyan kiváló darabokat rendezett, mint az Álmodozások kora, az Apa, vagy a Szerelmesfilm. Legnagyobb sikereit mégis a nyolcvanas években érte el, mely évtizedben négy filmjét is jelölték Oscar-díjra, melyek közül egyet díjra is váltott. A modern stílust maga mögött hagyva a midcult vonalat képviselve szerzett magának hírnevet világszinten, és vált Magyarország egyik legismertebb rendezőjévé.

Felemás összegzés

Ekkor készítette híres történelmi tablóképeket bemutató trilógiáját (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen), mely filmekben Klaus Maria Brandauer, német származású színészóriás játszotta el a főszerepet. A kilencvenes évektől Szabó már olyan nagy sztárokkal forgatott, mint Glenn Close, Ralph Fiennes, Harvey Keitel, Annette Bening, vagy Helen Mirren. Az elkészült filmek ugyanakkor egyre változatosabb esztétikai színvonalat képviseltek, és a rendező szerzői attitűdje is háttérbe szorulni látszott több esetben. Ennek a magaslatokba törő, majd kissé megfeneklő pályának szolgál egyfajta lezárásául a Zárójelentés.

A történet főszereplője egy idős osztályvezető orvos, akit nyugdíjaznak fővárosi kórházából annak bezárása miatt. Így hát a munkája nélkül magát elveszettnek érző kardiológus lemegy vidékre, a szülőfalujába, ahol körzeti orvosnak áll. A bonyodalmak pedig itt kezdődnek igazán. Nemcsak édesanyja akaratos, megmondó viselkedésével, a falu lakosainak pletykáival és rég elfeledett, valamint frissen kibontakozó kapcsolatok nehézségeivel, hanem a hatalomittas polgármester mesterkedéseivel is meg kell birkóznia, hogy megtarthassa pozícióját.

A történet kiváló hátteret biztosít a jelenlegi problémák árnyalt bemutatására. Ahogy Szabó íróként és rendezőként egy vidéki kis falun keresztül modellezi le az ország jelenlegi működését, az sokszor megrázóan keserű valóságot tár a néző szeme elé. A főszereplők drámájában sokak ráismerhetnek saját tragédiáikra, ahogy Szabó István személye is egyértelműen megjelenik a főszereplő karakterén keresztül. A rendező nemcsak ügynök múltjáról beszél nyíltan, de karrierje alakulását is górcső alá veszi filmjében. A főszerepekre nem véletlenül régi munkatársait és barátait kérte fel. Klaus Maria Brandauer, Eperjes Károly, Udvaros Dorottya és még Stohl András is jól hozza szerepét, noha utóbbi ezúttal sem tud kitörni a megátalkodott, gazdag üzletember skatulyájából.

Ugyanakkor a színészek közötti dinamikán nagyon is nyomot hagy a tény, miszerint Brandauer németül játszott a forgatáson, amin a kevésbé jól sikerült utószinkron sem tud javítani. Valamint a mellékszerepekben és statisztaként feltűnő szereplők kifejezetten amatőrök, ami erős kizökkentő hatást ér el. A gyerekszereplők rendszeresen belenéznek a kamerába, míg a felnőttek teljesen természetellenesen vagy feszülten viselkednek. Ezenfelül pedig a technikai megvalósítás is hagy kivetnivalót maga után. A feszültségmentes vágás és a középszerű kameramunka láttán nem is gondolnánk, milyen profi és tapasztalt alkotógárda állt a film mögött. Koltai Lajos képei egy-két stílusos megoldástól eltekintve nem tartogatnak semmilyen esztétikai szépséget, vagy pluszt, amitől az unalmas képi világ érdekessé válhatna.

A Zárójelentést nézni olyan, mintha az alkotókat egy idő után nem érdekelte volna, hogy milyen lesz a film. Ez pedig egy karrierösszegző munkától különösen fájdalmas. Szabó István időnként képes fájdalmasan őszinte történetet mesélni, míg máskor unalomba fulladó, kiszámítható nemtörődömség és középszer olvasható le a vászonról. Remélhetőleg a rendező nem ezzel a művel kíván búcsúzni, mivel ez a középszer nem méltó eddigi pályájához minden aktuális és figyelemreméltón őszinte gondolata ellenére sem.

dráma

Stephanus professzort (Klaus Maria Brandauer) sokként éri, amikor megtudja, hogy nyugdíjba kell vonulnia. Nem szeretné végleg feladni orvosi pályáját, ezért, miután búcsút vesz... több»

2