Ha vannak Chuck Norris viccek, nyugodtan lehetnének Vin Dieselesek is. Ez a pali ugyanakkora antiszínész, mint a texasi kopó, mindent túlél, mindenkit kettészarik. Ennek a filmnek amúgy még van némi valóságalapja is, hiszen nanobotok, amiket itt nanitoknak hívnak, már valóban léteznek, persze nem azon a szinten, ahogy az itt be van mutatva.
Guy Pearce személyében azért egy valódi színész is helyet kapott a filmben, de a hátán ő sem tudta elvinni ezt a se füle, se farka kreálmányt. A kezdésben gyorsan le van tudva mimika nélküli hősünk halála, az azt követő műtéti beavatkozásról sem tudunk meg sok mindent, csupán a végkifejletet. Igaz, az nem rossz, a nanitok jó CGI-t kapnak, a gyors regenerálódás pedig látványos jeleneteket eredményez.
Kár, hogy ezekből kevés van, a film java részét az teszi ki, hogy próbálja magát komolyan venni, üresjáratok tömkelegén kell átrágnunk magunkat, mire eljutunk a fináléig, ami egész látványos lehetne, ha nem minden képkockája CGI-vel lenne elkészítve, így egy idő után már olyan hatást vált ki, mintha egy XBOX-os videojátékot néznénk.
Persze Diesel kemény, keményebb, sőt ő a legkeményebb, hisz mindenkit lenyom, és a lehetetlent is túléli, így a film végén nézhetjük végső vergődését, ahogy próbál lelkizni a naplementében, de a morci nézésen és pár közhelyes mondaton kívül több nem jön össze, így a film lezárása olyan, mint a kezdése, középszerű keretbe foglalva ezt az amúgy is ezer sebből vérző produkciót.
Pedig kár, mert az alapötlet egyáltalán nem rossz, de ahelyett, hogy egy vérgőzös akcióorgiát látnánk, amit a trailer is ígért, egy magát feleslegesen komolyan venni akaró erőlködést kapunk egy teljesen egysíkú főszereplővel.
60 Bloodshot (2020)
Ray Garrison (Vin Diesel) a rosszfiúk táborát erősítette, egy napon azonban őt is utolérte a sorsa. A halála után kap egy újabb esélyt: egy új technológiának köszönhetően a... több»
