Filmbarbár   2020.07.14 22:07

Egy pszichopata gyilkos agya

Vajon lehet-e kezelni az őrületet? És ha igen, mivel? George Tatum egy ilyen kísérlet alanyává válik, pszichózisát sajátos módon próbálják megszüntetni – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Bár látszólag javul az állapota, egy nap mégis felkerekedik, hogy visszatérjen a családjához, közben pedig lemészárol néhány, az útjába kerülő embert.

A Nightmare (kifejezőbb címváltozattal: Nightmares in a Damaged Brain) egy bomlott agyú ember világába kalauzolja el a nézőt, ahol a szexualitás és a gyilkolási vágy összekapcsolódik. Ennek a filmnek nem az a fő kérdése, ki a gyilkos, hiszen ezt a néző már az első gyilkosságtól kezdve jól tudja. A történet inkább arra összpontosít, mire képes egy őrült, illetve, hogy az orvosi társadalom mennyire felelős egy beteg ember tetteiért.

Tatum egyszerre félelmetes gyilkos és sajnálatra méltó, esendő ember. A film kísérletezik ugyan a főszereplő lélektani ábrázolásával, de a "szórakoztató" jellegnek megfelelően sokkal inkább a gyilkosságokat helyezi előtérbe. Tatum emberi mivolta több ponton is felvillan, pl. amikor az otthonában meggyilkolt nőnek azt suttogja, hogy "Sajnálom", és összetörik a tettének súlya alatt.

A cselekmény egyik mozgatórugója Tatum és a családja viszonya lenne, a felesége ugyanis többé-kevésbé együtt él egy fickóval, s lényegében véve közösen nevelik a gyerekeket, akik vélhetően Tatumtól származnak. A film azonban nem fordít kellő súlyt erre a motívumra, ehelyett érdektelen epizódokat mutat be a csonka család életéből.

A legnagyobb szerepet a C. J. nevű kisfiú kapja, aki tréfáival, hazudozásaival irritálja a környezetét, s aki a történet végére maga is az erőszak világában köt ki. Sokatmondó a filmet záró jelenet, amikor is C. J. egy rendőrautóban ülve cinkos mosollyal kacsint a kamerába, feltehetően azt sugallva, hogy az erőszakra, illetve a deviáns életmódra való hajlam öröklődik, s hogy Tatum "munkásságának" vélhetően lesz folytatója.

A "whodunit" helyett ebben a történetben sokkal inkább a "whydunit" a hangsúlyos, s a titok megfejtésében Tatum flashbackjei segítik a nézőt. Azt már a film elején tudjuk, hogy Tatummal gyerekként valami történt, de csak az utolsó néhány perc ad magyarázatot mindenre. A fiú ugyanis szemtanúja volt, hogy az apja szado-mazo szexben részesül egy nővel, aminek a hatására (noha ezt a film nem egyértelműsíti, de arra lehet következtetni, hogy a fiatal George a látottak miatt bekattant) egy baltával brutálisan kivégezte mindkettejüket.

Ez a fajta magyarázat a felszínesen pszichologizáló produkciókhoz illő módon gyakorlatilag egy odavetett frázisnak minősülhet, nem ás túl mélyre George pszichéjében. Ugyanakkor viszont a történet rámutat arra, hogy a szexualitás hogyan kapcsolódhat össze az erőszakkal/gyilkolással, egy sérülékeny elmében hogyan válik traumává egy gyerekkori élmény.

Az alapvetően jó ötletet azonban maga a film nem bontja ki teljes mértékben, a megvalósítás inkább zs-kategóriásnak tekinthető. "Névtelen" színészecskék borzalmas játékát "élvezhetjük", a történet sem nem koherens, sem nem izgalmas, és a rendezés is siralmas. Érezhető ugyan a törekvés, hogy egyrészt meglovagolják a korszak slasher hullámát, másrészt meg is újítsák valamelyest a műfajt. A gyilkolászósdit vegyíteni igyekeztek a pszichologizáló thrillerekkel, illetve az egzisztencialista/családi drámával, de nem túl sok sikerrel.

A rendező szemmel láthatóan nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel az egésszel, így végül valami furcsa keverék jött ki belőle, ráadásul maga a cselekményszövés is fásult és unalmas volt. A film nyitánya, illetve befejezése parádés, kár, hogy a fennmaradó több mint egy órában nem sikerült megközelíteni ezt a színvonalat, holott többek között a gyerekgyilkosság is terítékre kerül.

Nagyobb költségvetéssel és hozzáértőbb stábbal valószínűleg jóval többet ki lehetett volna hozni ebből a katyvaszból. Így a végeredmény nem lett több egy félresikerült próbálkozásnál, amely azért helyenként fel tudja kelteni a néző érdeklődését.