:::CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
A blikkfangos spanyol cím (Mil gritos tiene la noche, a magyar fordítása nagyjából Ezer sikoly az éjszakában lehetne) egy nem sok gondolkodást igénylő, inkább a brutalitásra építő horrort takar, amelynek az angol címe (Pieces) talán kevésbé ütős, mégis jobban kifejezi a sztori lényegét. A történet főszereplője ugyanis egyetemista lányokat gyilkol meg, és eltávolítja egy-egy testrészüket. Hogy miért, az természetesen csak a vége felé derül ki.
A film a klasszikus "whodunit" horrorok "logikáját" követi, némi csavarral. A gyilkos személye ugyanis ismert, mégis ismeretlen. E homályos mondat értelmét a film bevezetése világítja meg. A kiskamasz Timmy egy pucér nős kirakóval szórakozik (1942-t írunk), amikor anyuci meglátja őt, és éktelen haragra gerjed. A frusztrált anyuka persze szerencsétlen gyerekre zúdít minden vádat (ugyanolyan mocskos ő is, mint minden férfi stb.), s amikor azzal fenyegetőzik, hogy elégeti ezeket az undorító dolgokat, a kisfiúnál elpattan valami. Hogy, hogy nem, a keze ügyébe kerül egy jó nagy fejsze, amivel szétveri anyuci fejét, majd egy rókafarkú fűrésszel elkezdi összeaprítani a nő testét. A közeledő zsaruk elől elbújik a szekrényben, és rafkósan azt hazudja, hogy megtámadta őket egy férfi. Snitt, s jön a kötelező felirat: "40 évvel később".
A rutinos filmnéző ebből már tudhatja, hogy az első pár percben látottaknak jelentőségük lesz. S így is lőn. A feketébe öltözött, fekete bőrkesztyűs gyilkos ugyanis felbukkan, előszedi a fiókból a kirakóst, miközben sokat sejtetően liheg. Egyértelmű tehát, hogy az immár felnőtt Timmy lesz a gyilkos, aki éppenséggel egy láncfűrésszel a kezében aprítja fel a látókörébe kerülő fiatal hölgyeket. De vajon hogyan nézhet ki felnőttként? A film talán legnagyobb feszültségforrása éppen ez a kérdés, hiszen tudjuk, ki a brutális gyilkos, de azt nem, hogy vajon melyik szereplőben "tisztelhetjük" őt. A történet jó néhány középkorú figurát sorakoztat fel, akik mind gyanússá válnak, noha azért az alkotók helyenként eléggé erőltetettre vették a gyanúkeltést (gondolok itt a Bud Spencer-hasonmás Paul L. Smith által játszott kertészre, aki túlzott élvezettel babusgatja a láncfűrészét).
Ettől eltekintve a Pieces egy nem agyonbonyolított cselekményszövésű, helyenként belassuló horror marad, amelyben az egyszerűséget meztelen hölgyekkel, illetve sokkolóan brutális gyilkosságokkal próbálják ellensúlyozni. A klasszikus krimi elemei is felbukkannak, mivel "élvezhetjük" a rendőrség szerencsétlenkedését, s a nyomozás nagy hangsúlyt kap a filmben. A nyomozók beépített emberek segítségével próbálnak információkhoz jutni, ám a gyilkosságok jól bejáratott menetrend szerint folytatódnak, s a néző nagyjából 25 percenként bizton számíthat egy-egy véres jelenetre. Literszám fröcsög a művér, miközben szadista kéjjel gyönyörködhetünk a széthentelt testű lánykákban. Azon már nem is csodálkozhatunk, hogy a lányok gyakorlatilag csak a csalétek szerepét töltik be, csupán húsdarabok, más funkciójuk nincs.
A film egyébként több sebből is vérzik – hogy stílszerű legyek –, pl. nehezen megmagyarázható, hogy a tettes miért várt 40 évet azzal, hogy halott nők testrészeiből összerakjon egy izét, ráadásul senki sem furcsállja, hogy a gyilkos talpig fekete öltözékben, fekete bőrkesztyűben flangál a zsúfolt egyetemi könyvtárban, éppen a következő áldozatát kiszemelendő. Ráadásul az áldozatok természetesen mindig egyedül tartózkodnak ott, ahol éppen vannak, így szolgálva könnyű prédául. A gyilkos indítékára csak következtethetünk, hiszen explicit módon nem fejtik ki a filmben, viszont a történet jól mutatja a szexualitás és az erőszak összefüggéseit: azt, hogy a szexuális elfojtások, a gyerekkori hatások hogyan vezethetnek erőszakhoz, a másik nemmel való kapcsolatteremtési készség hiányához, s az ellenkező nemhez tartozók szeretve gyűlölt lényekké válnak, vágyott, mégis elérhetetlen és alávaló húsdarabokká, akiket a gyilkos bármiféle lelkiismeret-furdalás nélkül akár darabokra is cincálhat.
A gore/slasher elemekkel teletűzdelt produkció felszíne alatt tehát ez a nem túl egyedi, mégis fontosnak tartható mondanivaló húzódik meg, de a fő vonulat mégiscsak a "szórakoztatásé". Izgulni ugyan nem lehet rajta, a cselekményszövés klisés, az exploitation elemekben azonban még némi örömét is lelheti az arra fogékony néző. Erősen érződik, hogy ez egy jóindulattal is csak közepesnek minősíthető alkotás, a főbb szerepeket is huszadrangú színészecskék kapták meg, s még a kevésbé tapasztalt néző is láthatja már az elején, hogy egy alacsony költségvetésű, kevésbé igényes mozit élvezhet majd a következő másfél órában.
Elsősorban azok számára ajánlható, akik nyaldossák a szájukat a véres gyilkosságok láttán (pl. az egyik hölgyikét derékban vágja ketté láncfűrésszel a tettes), de sajnos sok újdonságot nem tartalmaz más, hasonló műfajú filmekhez képest. Talán jóval többet is ki lehetett volna hozni ebből az alapötletből, viszont az is elmondható, hogy a Pieces a 80-as évek egyik legmocskosabb, legerőszakosabb mozija lett.
78 Mil gritos tiene la noche (1982)
Egy láncfűrészes gyilkos egyetemistákat gyilkol azzal a céllal, hogy a végén befejezhesse saját emberi kirakósát.
Szereplők: Christopher George, Lynda Day George, Edmund Purdom, Paul L. Smith, Frank Braña
