Nagyon régóta kerülgettem már ezt a filmet (az okát nem tudom), de az elmúlt napokban rászántam magam a megnézésére, és azt kell, hogy írjam, hogy egy nagyon érdekes alkotás lett, ami teljes mértékben azért nem nyerte el a tetszésemet, de mindenképp megérte azt a közel kétórát, amit a film megtekintésére kell szánni, mivelhogy ez a film is azon kevés alkotások közé tartozik, amit ha a néző megnézett, még egy jó ideig vele marad. Írhatnám azt is, hogy rengeteg gondolatébresztő tartalom található benne, ami szinte egyértelműen képes beszédtémákat generálni.
Véleményem szerint a Dellamorte Dellamore nem egy olyan film, amit bárkinek nyugodt szívvel mernék ajánlani, méghozzá talán azért, mert elképesztően komplex és nagyon tartalmas lett (szinte már művészi szintre helyezi sok szempontból a horrort mint műfajt). Na de, hogy mennyire horror jelen filmünk, arról is igencsak megoszlik a véleményem.
Tagadhatatlan tény, hogy bővelkedik horrorelemekben, és talán még a film első harmadában a horror- és komédiaelemek kapnak nagyobb hangsúlyt, viszont idővel valami egészen mássá avanzsálódik át, de úgy, hogy megtartja a már említett horrorisztikus, sok esetben komédiába hajló jeleneteit, de a mondanivalója súlya miatt ezek már nem lesznek annyira hangsúlyosak, mint az első harmadában.
Ez a film igényli a néző figyelmét, hisz annyi tartalmat sűrítettek bele mind vizuálisan, mind történetileg, mind pedig alakítások terén, amit ritkán látni manapság. A rengeteg pozitívuma mellett az egyik fő pozitívuma a Dellamorte Dellamore című filmnek a hangulata. Nem könnyű pontosan bekategorizálni, hisz bővelkedik a gótikus horrorfilmekre oly jellemző nyomasztó, sok esetben sötét hangvételben, de legalább ennyire megtalálható hangulat terén a melankolikus hangvétel is. Ez a fajta kettősség végigkíséri az egész filmet.
Érdekesen közelítik meg a történet két igazán központi témáját, a halált és a szerelmet. Az életnek természetes velejárója a halál, az elmúlás is, akárcsak a szerelembe esés és a szerelem elvesztése. Talán a szerelmi szál túlzottan bizarr ábrázolásmódja miatt nem értékelem maximális pontszámmal a filmet, viszont minden más tekintetben hatalmas élményt nyújtott.
A színészek jók, a főszerepben látható Rupert Everett elképesztő magasságokba helyezi a karakterét, aminek hatására a néző is egy olyan érzelmi hullámvasúton vesz részt, mint a karaktere. A film lezárását sokan kritizálhatják, de szerintem pokolian hatásos, és az egész elgondolkodtató volt.
70 Dellamorte Dellamore (1994)
A helyi temető gondnoka, Francesco Dellamorte segédjével, Gnaghival tengeti életét a sírok között. Ám egy napon a holtak zombik formájában életre kelnek, és hőseink életére... több»
Szereplők: Rupert Everett, Michele Soavi, Anna Falchi, François Hadji-Lazaro, Mickey Knox
