2020.10.17 16:05 Artemisia Olvasottság: 543x
6

Az én szobám!

Bájos komédia egy átlagos amerikai családról, ahol felfordulást okoz az elhunyt felesége nélkül a helyét nem találó nagypapa beköltözése. Kiskamasz unokájával háborút indítanak egymás ellen a fiú szobájának birtoklásáért, mely során egészen a játékidő végéig komikus kiszúrásokkal szórakoztatnak minket.

Kellemes családi vígjáték, egy könnyed szombat délutáni mozi. A film mégis a kvalitását jóval meghaladó visszhangot kapott, már a megjelenése előtt parázs viták tárgya volt, a bemutató után pedig tovább kavarja a port, és temérdek, túlnyomó részben negatív kritika születik róla. A viták és negatív kritikák tárgya pedig többnyire nem a forgatókönyv, a rendezés vagy maga a történet, hanem a nagypapát alakító Robert De Niro és a stáblistán szereplő további A-kategóriás színészek (Uma Thurman, Cristopher Walken, Jane Seymour), akik a nevüket adták a filmhez.

Az én szobám!

Sokak szerint Rober De Niro legendája hanyatlásának lehetünk szemtanúi, hiszen valósággal lerombolja páratlan örökségét azáltal, hogy olyan filmtörténeti legendák, mint A Keresztapa 2, a Taxisofőr, a Dühöngő Bika vagy épp a Kaszinó után olyan filmekben közreműködik, mint a Nagypapa hadművelet, vagy a valóban botrányosan rossz a Nagyfater elszabadul. Ez a film tehát örökre egy megosztó alkotás marad a De Niro-életmű kapcsán, és nyilvánvalóan még hosszú ideig vitatéma marad.

Egy ilyen pályafutás után valóban kérdéses, hogy méltatlan-e egy hasonló szerep egy Tim Hill-féle vígjátékban egy Robert De Niro vagy Cristopher Walken kaliberű színészhez, vagy inkább a színészi elhivatottságukat mutatja, hogy kevéssé vagy egyáltalán nem dicső és legendás szerepeket is elvállalnak, hype és dicshimnusz nélkül is teszik a dolgukat.

Egy ilyen kérdés eldöntésére nem is vállalkozom, a filmhez annyit fűznék hozzá, hogy a zsánerén belül egészen jól működik, alapvetően jó a humora, gyakorlatilag minden jelenetben van poén, melyek jól funkcionálnak ( egyedül a kidobós játék jelenetet éreztem erőltetettnek). A karakterek nagy részében valóban vannak sablonos elemek, de a nagyszerű színészek játékának köszönhetően minden karakter szépen belesimul a történetbe (pl. Uma Thurmen karaktere valóban kötelező karakter, mégis kellemes nézni az alakítását).

Minimális tanulsággal is szolgál a generációk közötti szakadék áthidalásáról, mely ugyan nem világrengetően új üzenet, mégis beteljesíti a célját. Összegzésként elmondható a filmről, hogy bár valóban Robert De Niro az Ackhilleusz-sarka, aki miatt a legtöbb támadást kapta, de miatta szerethető is.

családi | dráma | vígjáték

Bár Ed nem rajong az ötletért, végül mégis belemegy, hogy beköltözzön lánya otthonába, az érkezésével azonban kitúrja a szobájából fiúunokáját, Petert. A srác azonban... több»

6