Volt alkalmam ezt a filmet megnézni. Azt hiszem, a cím hosszúságára utalva nem volt sem hosszú, sem unalmas. Inkább olyan művészfilmnek mondanám, de még egy igaz történeten alapuló forgatókönyvként is el tudtam volna képzelni. Igaz, ezt több ország hozta össze, azért megcsillantak benne a magyar színek is.
A film kicsit nehezen indul be, mert érezhetően próbálnak a régmúltra és a jelenre is koncentrálni. Ebből a kettősségből kapjuk meg a mondanivalóját. Igazából a baleset és azt követő események, a kórházi jelenetek a leglaposabbak, és néhol túl is játsszák. A film erejét szerintem az érzelmek adják, és a vidám befejezést, ami szerintem mindenképp pozitív.
Összességében a forgatókönyv jó, a rendezés már nem annyira, szerintem ott vannak olyan hibák, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni. A szereplők játéka: azt hiszem, a jó szintet megüti a két főszereplő, a többi mellékszereplő viszont csak a forgatókönyv szerint játszott, pluszt nem adott a filmnek. A képi és hangi effektek is jónak mondhatók. Így ez a film megérdemli a négy csillagot, mert egy olyan érzelmi és kulturális művet mutat be, amit nehéz megjeleníteni.
Viszont az érzelmek terén olyan színvonalat képvisel, amire adhatnék ötöst. Érzékelhető a szeretet vagy épp a megvetés, harag, szerelem és egyéb finomságok, de mégsem megy a film kárára, sőt, ez tartja fenn. (Én feliratosan néztem.) A végkifejlet pedig a szerelem, vagy annak egyik pillanata, amivel az ember úgy kel föl a tv vagy mozi elől, hogy jó vége lett, és de meg nézném, mi lesz később.
Szerintem egy remek film, ami ugyan nem izgalmas, de van egy hangulata, amit végigvisz; azzal a Backgammo játékkal szinte a nézőt arra sarkalja, próbálja ki. Szóval kellemes szórakozás, én csak ajánlani tudom mindenkinek, bár én vagyok a 2. hozzászóló, remélem, egyre többen fogják megnézni. Üdv, Yosi
