2021.01.10 11:11 Filmbarbár Olvasottság: 541x
1

A rendszerváltás egyoldalú megközelítése

Érdekes, ugyanakkor szerintem kissé egyoldalú dokumentumfilm a szovjet csapatok 1989–90 körüli kivonásáról. Érdekes, mivel rengeteg kisebb-nagyobb információmorzsát kapunk arról a rendkívül bonyolult időszakról (a háttérben lezajlott nagyhatalmi játszmák, diplomáciai kulisszatitkok stb.), amelyet a rendszervált(oz)ás címszó fémjelez, ráadásul sok archív felvételt is bejátszanak az alkotók, de nem mehetünk el szó nélkül a film hiányosságai mellett sem.
Sajnos csupán néhány embert szólal meg (Raffay Ernő, Kónya Imre, Szerencsés Károly), ráadásul ők is jórészt akkori ellenzéki beállítottságú közszereplők voltak. Az akkoriban jelentősebb szerepet játszó politikusok közül már sokan nincsenek életben, viszont szerintem éppen ez is eredményezi a film egyoldalúságát. Érdekes lett volna hallani pl.

Antall Józsefet, Göncz Árpádot, de a „hallgattassék meg a másik fél is” elve alapján jó lett volna megszólaltatni azokat az embereket is – akár még az életben lévő akkori szovjet katonai és politikai vezetőket is –, akik ebben az időszakban a „hatalom” oldalán álltak, más kérdés, hogy pl. Horn Gyula, Pozsgay Imre már szintén sehol sincsenek. (Nyilván el kell telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy rálátásunk legyen a múlt eseményeire, és ez most szerencsétlen módon egybeesett azzal, hogy az MSZMP jelentős személyiségei nagyrészt már nincsenek az élők sorában, viszont valószínűleg élnek még olyanok, akiket fel lehetett volna kérni egy interjúra.)

A rendszerváltás egyoldalú megközelítése

Szóval ez a film így, ebben a formában kicsit olyan, mintha szinte csak az aktuális trendekbe belesimuló emberek léteznének, és „leleplező” (nem pedig tényfeltáró) jelleggel készülnének ezek a dokumentumfilmek. Ez már csak azért is kár, mert így a történettudomány sok esetben mindkét politikai oldal érdekeinek kiszolgálójává válik, mindkét oldal "házi" történészei a saját ideológiájuk eszméinek igazolására keresnek múltbeli tényeket, miközben a jó értelemben vett vita gyakran kiszorul a tudomány területéről, és átcsap személyeskedésbe. Jelen esetben is azt éreztem, hogy kissé célzatos, önigazoló jellegű dokumentumfilmet hoztak össze az alkotók, így a szovjet csapatok kivonásáról csak egyfajta olvasatot kaptunk.

1