Egy kiváló Woody Allen film

2021.03.18 15:29 jakedave Olvasottság: 245x

1

Woody Allen az elmúlt időszakban minden évben új filmmel jelentkezik, mondhatni szinte kötelező jelleggel. Kissé olyan, mintha aláírt volna egy szerződést, ami erre kötelezi. Mondom ezt azért, mert ezek a filmek általánosságban eléggé egy kaptafára készülnek: körülbelül másfél órás játékidő, önnön nagyszerűségétől szenvedő főszereplő, központi téma a szerelem vagy annak egyfajta elbaltázott devianciája. Valami rövid, könnyen felejthető romantikus vígjáték minimális drámával és az éppen népszerű filmsztárokkal együttműködve.

Nem mondanám, hogy akkora világhír manapság, ha Woody Allen új filmmel jelentkezik. Az esetek többségében rossz, unalmas, érdektelen – csak úgy röviden. De mint mindenhol, itt is akadnak kivételek. Tud még jó filmmel is előhozakodni a ma már inkább csak botrányairól ismert (és ezáltal el nem ismert) alkotó. Az egyik ilyen az Abszurd alak című film.

Külön érdekesség, hogy az Abszurd alak is ugyanazokat a műfaji zsánereket hozza, mint amiket fentebb már felsoroltam (pejoratív jelleggel), mégis egy nagyon jó és szórakoztató film. Talán amiktől ez az alkotás kiemelkedik a többi, középszerű woodyallenes film barna posványából, azok a benne elsütött meglepő fordulatok. Bizony, több is van, és meglepő módon tényleg kreatívan sikerültek és ütnek.

Az alapsztoriról röviden: adott egy – ki tudja, mitől – gyötrődő filozófiaprofesszor, Abe Lucas (Joaquin Phoenix). Van néhány visszautalás, hogy a feleségétől való elválás, vagy a legjobb barátja halála sodorta abba a mételyes depresszióban, amiben él, de ezek nem nyernek bizonyítást. De lényegtelen is. A professzor egy kisvárosba érkezik, hogy munkába álljon a helyi Filozófia Tanszéken. Rossz híre már megelőzi, ennek ellenére több hölgynek is felkelti az érdeklődését. Ezen hölgyek tömege közül kiemelkedik egy ugyancsak életunt tanárnő (Parker Posey) és egy a világra nyitott, fiatal egyetemista lány (Emma Stone).

Abe Lucas az új hely, új ingerek és új vonzalmak ellenére sem találja az életkedvét. Egész addig, amíg egy étteremben ülve meg nem hall egy beszélgetést: egy nő meséli el a barátainak, hogy milyen sanyarú sors vár rá egy semmirekellő bíró miatt. S ahogy a nő panaszait hallgatja, Abe Lucas egy váratlan elhatározásra jut: meg fogja ölni ezt a létezésre nem méltó bírót. Az életkedve pedig egy csapásra visszatér. Na de hogyan tovább? Tényleg meggyilkol-e egy másik embert a saját lelki üdvéért?

Elsőre úgy tűnhet, hogy a film Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének leképezése modern köntösbe öltöztetve. Nyilván az sem véletlen, hogy ez Woody Allen jobb filmjei közé tartozik, mivel már maga az alapanyag is kiváló. A filmben meg is jelenik a kötet, így szépen kivédi a koppintás vádját, és egyfajta főhajtássá varázsolja a filmet. A mű erőssége a fordulatosság, ami különösképpen a filmvégi csattanóban csúcsosodik ki. Egy jó tanács a hölgyeknek: legyen nálatok mindig zseblámpa, sosem tudhatjátok, hogy mikor veszitek majd igazán hasznát!

A filozófiatanárt játszó Joaquin Phoenix itt is remekel, mint mindig, bár nagy érzelmeket nem lehet leolvasni az arcáról. A színész már sokadszorra játssza el az élete értelmét kereső, szenvedő férfit, igaz, itt kevésbé szélsőséges jelenetekben jelenül ez meg. A hírhedten vegán színésznek jó sok olajos tésztára meg sütire lehetett szüksége a felkészülés során, ugyanis 15 kilót szedett fel a szerep kedvéért. Személy szerint én nem értem, hogy erre miért volt szükség, számomra egy sovány filozófiaprofesszor is épp oly hiteles lett volna, mint egy pocakos. De ez a cselekményt tekintve teljesen mellékes. Emma Stone, aki elsőként szerepelt Woody Allen filmben, gyönyörű és ügyes, mint mindig, ezen már nem lepődöm meg. Remélem, még nagyon sokáig láthatjuk őt.

Tény, hogy az Abszurd alak is a szokásosan középszerű, új W. A. filmek határmezsgyéjén billeg, de valahogy mégis fogyaszthatóbb, mint mondjuk egy Éjfélkor Párizsban vagy egy Vicky Cristina Barcelona (csak hogy két európai nagyváros neve is szerepeljen a cikkben). Persze ez szubjektív vélemény. ;)