Furcsa dokumentumfilm Nagy Imre és társai romániai fogságáról. Hol román, hol magyar nyelven zajlik az interjú, miközben a megszólaltatott személyek előadják a szokásos védekezést (ők nem tudtak semmiről, ők csak parancsot teljesítettek stb.). És persze névtelenséget is kérnek, nyilván nem ok nélkül.
Ami kicsit zavaró volt számomra a filmben, az az inkoherens szerkesztés. Eléggé csapongóra sikerült az interjúalanyok megszólaltatásának mikéntje (nem mindig volt könnyű nyomon követni, hogy akkor most éppen ki beszél, esetleg egy másik interjúalany beszámolóját halljuk-e már), kissé talán nehezen rajzolódott ki az időrend, és néha az volt az érzésem, hogy maguk a kérdezők sem igazán álltak a helyzet magaslatán. Főleg az elején volt eléggé bizonytalan az interjúztató hölgy, nagyon tétován, néha félreérthetően tette fel a kérdéseit.
Alapvetően érdekes volt a téma, csak a megvalósítás terén érzékeltem problémákat. Nagy Imrének és a többi mártírnak éppen az életük utolsó pár hónapja az, amiről a közvélemény még ma is alig tud valamit, ráadásul feltehetően az utolsó előtti – vagy az utolsó – pillanatokban kérdezhettek olyan személyeket, akiknek még voltak konkrét ismereteik Nagy Imréékről, éppen ezért jobban örültem volna egy kicsit összeszedettebb, átgondoltabb dokumentumfilmnek.
Összességében véve persze így is hiánypótló alkotásról beszélhetünk, de minden bizonnyal maradtak még fehér foltok a történetben, amelyeket már talán soha senki nem is fog tudni kideríteni. Kíváncsi lennék, hogy a forgatás óta eltelt húsz évben milyen új eredményeket tudott feltárni a kutatás, ezeket talán érdemes lenne megismertetni a nagyközönséggel.
