1990. Micsoda év volt! Itthon feloszlatják a hírhedt III/III. Csoportfőnökséget, és Dél-Afrikában Mandela kiszabadul 27 éves fogságából. Göncz Árpi bácsi köztársasági elnök lesz. Én pedig? Ja, velem akkoriban éppen semmi különös, buliztunk, csajoztunk, néha-néha lecsúszott egy-egy sör is. Plusz ebben az évben német nyelvű videokazin végre meg tudtam nézni az új Steven Seagal filmet, a Marked for Death (Halálra jelölve) címűt. A jó kis alámondásos (narrált) változatát.
Dwight H. Little szépen eltalálta a film hangulatát, és szerintem jól kiválasztotta a színészeket is hozzá. Mi is a műfaja? Érdekes, de elég nehéz rá a válasz. Akcióthriller, aminek mondanám, kissé misztikus beütéssel. De szerintem ez teljesen lényegtelen, mert ami számít, hogy ismét kikapcsol és leköt.
A történet maga nem egy túlbonyolított dolog, egyszerű, mint a bot. De mégis, ha leülünk a film elé, onnan már nincsen visszaút, egyből beszippant a harci szellem. James Newton Howard pörgős, dinamikus zenével emelte meg a film amúgy is magas fordulatszámát. Jó volt a casting is, hiszen Basil Wallace (Scareface) mint a Rútpofájú, továbbá Seagal társa, Keith David (Max Keller) és Joanna Pacula (Davalos professzorasszony) is kifejezetten jól játszottak. A mellékszereplők is hozták a kötelezőt, amivel nagyban hozzájárultak a film sikeréhez.
Írok egy pár szót a sztoriról röviden, hátha felkeltem egy pár ember érdeklődését: John Hatcher DEA ügynök (Steven Seagal) hazatér Kolumbiából, ahol egy igen kényes ügyön dolgozott legutóbb. Bele is fárad, és kéri a leszerelését a főnökétől, aki ugyan nem megy bele, de elküldi egy hosszabb szabadságra, amit hősünk ki is használ, és hazautazik Chicagóba a szüleihez és a húgához. Eddig szerintem azért semmi extra dolog nem történik. Rövid felvezetése az előttünk álló dolgoknak. Hősünk bepattan a kocsijába, és hazaállít. Hatalmas öröm, megkapja a régi szobáját, ahol egyből elkezd nosztalgiázni, előtörnek a gyermekkori emlékei.
De hősünk nem lenne igazán menő, ha nem keveredne szinte egyből valami zűrbe, pedig igazán nem szeretne, de úgy látszik, a baj mindig megtalálja. Sétája közben ellátogat régi iskolájába, ahol legnagyobb örömére találkozik régi barátjával és bajtársával, Max Kellerrel. Rögtön meg is beszélik, hogy este bizony átbeszélik közösen a kimaradt éveket egy jó beszélgetés során, és persze egy kis iszogatással fejelik meg a találkozás örömét.
De mi lenne, ha... Ha nem történne semmi, film sem lenne... Az este folyamán belecsöppennek egy kiadós leszámolás közepébe, amiben a kolumbiai drogkartell és kihívóik, a feltörekvő és nagyon erőszakos jamaikaiak vívnak meg. Hatcher közbeavatkozik, és ez lesz a film fordulópontja. Másnap rálőnek a húga házára, ahol a testvére kislánya életveszélyesen megsebesül. Hatcher és Max elhatározzák, hogy véget vetnek a jamaikai rémuralomnak.
A kétkedőknek azért halkan megsúgnám, persze akiknek semmi sem jó, hogy a film 1990-ben a mozikban 100 millió dolcsevita bevételt produkált, ami szerintem nem annyira rossz. Nem művészfilm, ezt nem is állítottam, de aki arra vágyik, hogy keményen kikapcsolódjon, annak tökéletesen megfelel. Jók a jump scare-ek, jók lettek a vágások és jó a zene. Kőkemény akciójelenetek, kis misztikum, amit a voodoo varázslatok hoznak elő. Egyszóval annyit ad, amennyit ígér, semmi többet. És én? Nem eszem dinnyét sörre, még ma sem, sőt barackra tejet sem iszom. Nyomjad Steven, én meg nézlek a fotelemből! Nekem az már bőven elég.
70 Halálra jelölve (1990)
akció | dráma | kaland | krimi | thriller
Egy visszavonult DEA ügynök levadássza és kiiktatja a jamaicai drogbandát, amely őt és családját gyilkossági célponttá tette. több»
Szereplők: Steven Seagal, Danny Trejo, Danielle Harris, Keith David, Basil Wallace
