Ángel Gomez nem csinált rossz filmet. Ki is merem mondani, főleg az utóbbi 10-20 év rettenetes felhozatalához, ötlettelen klisés filmjeihez képest egy kifejezetten jó, izgalmas misztikus horrort kapunk, ami szép környezetben és szép képekkel komponálva készült. A zene is kifejezetten jól illett a filmhez, hála Jesús Díaznak, aki odafigyelt, milyen aláfestés kell, és mikor. Egyszóval minőséget vártam a filmtől, hiszen a hispánok, valljuk be, mostanság kifejezetten jó kis filmeket szoktak csinálni.
A történet ha nem is sablonos, de nem ad teljesen új dolgokat, csak máshogy, de ez most éppen elég. A film jól indul, jól indítanak a szereplők. Daniel (Rodolfo Sancho) és Sara (Belén Fabra) mindennapjaihoz hozzátartozik a sűrű költözés, hiszen Daniel házfelújítással foglalkozik. A ház gyönyörű, és a család boldog, csak Eric (Lucas Blas), a házaspár kisfia nem érzi jól magát. Fura dolgokat rajzol, hiányolja a régi barátokat, és minden éjjel hangokat hall, amik félelmetesek és rémisztőek is egyben.
Persze majd a későbbiekben kiderül, a kisfiúnak lesz igaza, hiszen a környékbeliek tudják, hogy a ház el van átkozva, hiszen régebben a pincében boszorkányokat kínoztak. Eric lerajzolja a pszichiátere halálát is, ami nagyon megrémiszti a szülőket. Nem sokkal később Eric hangokat hallva elindul, és belefullad a kerti medencébe. Sara és Daniel összeomlik, megbeszélik, hogy Sara visszaköltözik a szüleihez. Majd ezek után felkeres egy specialistát. Domingo (Ramón Barea) a szellemvilággal foglalkozik már vagy ötven éve, és elvállalja, hogy utánajár a dolgoknak. A lányával, Ruth-tal (Ana Fernández) beköltöznek az ódon házba, és hamarosan elkezdődnek a nem várt események.
Nagyon finoman, precízen folyik a történet, csak ami a lényeg, az nem derül ki a film végére. Jelesül, hogy az itt megkínzott és megölt boszorkányok miért az ártatlan emberek elpusztításában lelik örömüket. De mivel engem az ilyen történetek általában lázba hoznak, ráadásul nagyon szeretem a spanyol nyelvet (bőszen tanulom is), én élveztem ezt a misztikus horrort. Szeretem a hispán életérzést, embereket, a nyelvüket és a filmjeiket is ezáltal.
Jól ábrázoltak a boszorkányok szellemei, a CGI jelen van, de nem tolakodón, a képi világ ismét levett a lábamról. Ülnek a jumpscare-ek, jók a vágások, nem akadozik a film sebessége, szinte mindig történik valami. A párbeszédek sem sekélyesek, mindig van mondanivaló. Ügyes iparosmunka, ami nem robbant hatalmasat, de a jobbak közé tartozik. Külön kiemelném Javier Botet-t, aki különleges testi képességei miatt már több filmben kapott szerepet (Az, Démonok között 2).
Őszinte leszek. A spanyol horror leelőzte az amerikai sablonfilmeket, amikben sem lényegi mondanivaló, sem színészi munka, és rendezői tartalom sem nagyon van, nagyon kevés kivételtől eltekintve. A film vége, ha még egy pár mondat erejéig visszatérhetek, egyszerűen borzasztó ütős lett, ahogy Daniel rájön, hogy mi is történt a fiával. Egy szomorú és kegyetlen lezárás, de belegondolva ezt nem is lehetett volna máshogyan... Nem viccelek, szakítsatok rá időt, mert megéri! Nyugodt szívvel ajánlom, nálam egy erősebb négy zöld csillag.
78 Ne hallgass rájuk! (2020)
Daniel és Sara egy kisvárosba költöznek, hogy új életet kezdjenek, új otthonuk azonban különös titkot rejteget. A helyiek úgy tudják, hogy hangokat hallani odabent, amire... több»
Szereplők: Javier Botet, Ana Fernández, Ramón Barea, Rodolfo Sancho, Nerea Barros
