Natasha Romanoff halála a Bosszúállók - Végjátékban nem csupán erkölcsi áldozat volt. Annak allegóriájaként is értelmezhető, ahogy a Marvel az elmúlt bő 10 évben módszeresen elpazarolt – mondhatni feláldozott – egy olyan különleges és szuggesszív karaktert, mint Natasha, és egy olyan átütő tehetségű színésznőt, mint Scarlett Johansson.
A mind eredettörténetét, mind a Marvel hozzállását tekintve is hányatott sorsú karakter mártírhalála után azonban látva a karakter népszerűségét, a rajongók követelményeit és persze a DC sikerét az önálló Wonder Woman filmmel, a Marvel elnöke és az MCU első számú producere, Kevin Feige úgy döntött, sebtiben lerója tiszteletét Natasha Romanoff karaktere előtt, és engedélyezte a korábban elutasított, önálló Fekete Özvegy-filmet. A Natasha múltjának, valamint a titokzatos Vörös Szoba leleplezésének szentelt spin-offot az Amerika Kapitány: Polgárháború és a Bosszúállók: Végtelen háború történései közé helyezte el a Marvel időegyenesén.
A film alappillérei egy rendhagyó akció-kémfilmes alap, valamint egy karakterközpontú családi dráma. Ezek külön-külön többé-kevésbé működnek is, de a kettő összehangolása már nem sikerült maradéktalanul. Sőt, a Fekete Özvegy hősábrázolása rámutat a Marvel egyik gyenge pontjára: univerzumépítésben kétségkívül köröket ver a DC-re, azonban egyéni karakterábrázolásban van mit ellesnie a riválistól (Sötét Lovag-trilógia, Wonder Woman, Joker, Ragadozó maradak), valamint a női hősök ábrázolásában is (szintén jó példa Wonder Woman vagy Harley Quinn). Akciófilmként, illetve az MCU darabjaként abszolút jól funkcionál, a sablongonosz Drejkovtól eltekintve jól építkezik a történet, az akciójelenetek látványosak, jól koreografáltak, többnyire az effektek is működnek, bár néhol megszaladt a CGI.
Eredetsztoriként is igyekszik talpon maradni, próbálkozik ugyan Natasha karakterének az elmélyítésével, mesél a gyerekkoráról, a Vörös Szobáról, azonban az alapvető célját mégsem teljesíti be: nem tud teljesértékű Fekete Özvegy film lenni, ugyanis a címszereplő rendre háttérbe szorul. Azonkívül, amit az eddigi filmek csepegtettek a múltjáról, nem tudunk meg sokkal többet (a híres Budapest epizódra sem kapunk kielégítő választ), a személyiségéről pedig továbbra is erősen egydimenziósan módon beszél.
A képernyőn töltött hosszú játékidő ellenére továbbra sem tud kibontakozni. A látszatcsaládjához való viszonya és érzelmei sincsenek kibontva, sokkal inkább hatásvadászok ezek a jelentek, mintsem mélyek vagy meghatók. Ráadásul az elvileg Fekete Özvegynek szentelt filmet egyúttal arra is használták, hogy bevezessék Yelena Belova karakterét mint Natasha mostohahúgát, akivel együtt esett át a kiképzésen a Vörös Szobában. (Egyébként ezt a mindkét főhős életére döntő befolyással bíró eseményt mindössze egy 1,5 perces, zenés montázsba zsúfolják össze).
Belova személye a film egyik sarkalatos pontja, már azért is, mert előre láthatóan több MCU produkcióban is fel fog bukkanni, a jövőre érkező Sólyomszem filmben legalábbis biztosan. Ha ez csak egy új karakter beléptetését jelenti, akkor azt kell mondjam, van potenciál Belovában. De ha Natasha jövőbeli örököseként egyáltalán nem volt meggyőző Florence Pugh alakítása. A többi karakter még ennyi érdekességet sem tartogat, David Harbour mint Vörös Őr néha kifejezetten szórakoztató, ám felejthető játékot nyújt. Rachel Weisz mint Melina Vostokoff a nyilvánvaló színészi karizmája ellenére is sótlan figura. Taskmaster egy borzasztóan érdekes és karizmatikus karakter, azonban itt mindössze annyit látunk belőle, hogy egész ügyesen leutánozza Amerika Kapitány mozdulatait a pajzsos koreográfiákkal. Ezt leszámítva egy egyszerű, papírmasé gonoszként ábrázolják, ami elég kiábrándító.
A Fekete Özvegy tehát megalapozott ugyan Natasha eredettörténetének és a személyisége elmélyítésének, azonban nem hagyott teret számára az igazi kibontakozáshoz, vagyis ezen törekvése kudarcba fulladt. Aztán kapásból 4, alapvetően érdekes női hőst mozgat egyszerre (Natasha, Yelena, Melina, Taskmaster), azonban egyikkel sem tud igazán mit kezdeni, ahogy 10 éven át Natashával sem tudott az MCU. Egyszerre két dologban is remekelhetett volna, azonban mindkét labdát hagyta elszállni a semmibe.
Bár mindent egybevetve korrekt Marvel film lett, de Natasha Romanoff továbbra sem kapta meg a neki kijáró elismerést. Fekete Özvegy nem kapott méltó búcsúztatást.
67 Fekete Özvegy (2021)
Egy veszélyes csoport felfedi Natasha Romanoff (Scarlett Johansson) múltjának legpiszkosabb részleteit, az orosz kémnő ezért kénytelen szembesülni a korábbi életéhez... több»
Szereplők: Scarlett Johansson, Rachel Weisz, Julia Louis-Dreyfus, William Hurt, Florence Pugh
