Kb. ötödszöri nekifutásra, ideges ide-oda fészkelődéssel, és a film közepétől méla undorral néztem ezt a filmnek nemigen nevezhető valamit. Komolyan mondom, a modern filmgyártás egyik kellemetlen végterméke, amit nem hogy nem értettem, de kérem, tegye fel a kezét, aki ezt a filmet megfejti nekem. Nem elég, hogy össze-vissza (ötlettelenül és semmitmondóan) ugrálunk az időben, egyszerűen az alapkoncepciót sem bírtam felfogni és megérteni.
Peter Thorwarth egyszerűen bűn rosszul nyúlt a témához, és szó szerint összedobálta a filmet. Hálaistennek ebben a kollégái is egymást múlták alul. Kezdve a forgatókönyvtől, amit szintén ő írt Stefan Holtz-cal egyetemben, a zene is egysíkúra és élettelenre sikerült, és ezt most halálosan komolyan jegyezném meg, ennyire béna, gagyi és ügyetlen operatőri munkát én még csak totálisan amatőr kisfilmeknél láttam. Erősen megkérdőjelezném, hogy ennek elkövetője (Yoshi Heimrath) mi a jó fenét keres a filmiparban. De komolyan! Mi az, hogy a nő beteg? Nem vámpír? Ja, értem, akkor a zombiság is gyógyítható?
Még ha ezt a frenetikus baromságot lenyeljük, és a vontatott flashback részekből (nagy nehezen) megtudjuk, hogyan lett vérszívó hősünkből, akkor sem értem, hogy hova a fenébe ment? Talán egy híres vámpírtalanító intézetbe? Idétlen mozgások, rosszul kivitelezett snittek, érthetetlen hörgések, találomra kiválasztott és feltámadt vámpírkák, kicsit (nem is kicsit) vicces az egész...
A kedvencem a haldokló bankár, aki könyörög a pszichopatából átvedlett vámpírnak, hogy ugyan, ha ráér, harapja már meg, erre a vámpírnyó fejberúgja. Bakker! A bizonyos béka hátsó fele, de az is csak madártávlatból. Ugyan nézzünk már rá a rettenetes és béna színészi gárdára!
A főhősnőnk annyira jellegtelen, mint egy csípőficamos takarítónő a Kalahári-sivatagban. A fia viszont szerencsére annyira unszimpatikus és idegesítő, hogy nem Nadja (Peri Baumeister) szerepelt a legrosszabbul, hanem a szerencsétlen és bosszantó kisember. Dominic Purcell is alulmúlta önmagát, igaz, sohasem tartottam komoly színésznek. A töltelékemberek csak ott voltak, de körülbelül már tíz perc múlva azt sem tudtam, kik ők.
Egyik nagy kedvencem a szakállas kommandós parancsnok, aki végig és (igaz) konzekvensen az arab fickót hitte terroristának, és amikor már semmi nem indokolná, a halálba küldi a katonáit. Óriási gratula ehhez a hihetetlen rendezői balfácánkodáshoz is. De ekkorra már a zene is az agyamra ment, a tempója kb. mint egy régi hanglemez, ami már húzza a tűt, a hangzása pedig, mikor egy fémlavórban kongatsz egy alumínium villával. Szuper, nehogy már a zene lemaradjon a film nívójától. Örömmel jelentem, hát nem. Az emberi elme megbolondítására tökéletesen alkalmas. Se egy normális jump scare, se egy kis félelemfaktor, sőt.
Arab mérnök barátunk kedélyesen benyögi a félelemtől berosált, ide-oda rohangáló tömegnek, ugyan már, hát nem harap a néni, csak most éppen egy kicsit vámpíroskodik. Hölgyeim, uraim, kérdezem tisztelettel, van-e ennél lejjebb? Kedves német filmesek, nagyon nem megy ez nektek...
Az utóbbi tíz esztendő tíz legrosszabb filmjének egyike. Szerencsére még jó két óra hosszú is, nehogy már hamarjában szabadulj. Jó tanács, inkább kerüld el, mint a pestises embert, és csak kaján vigyorral vedd tudomásul, igen, vannak olyan emberek (mint jómagam), akik bedőltek az előzetesnek! Chidi Ajufo, a kétajtós szekrény és társai semmi vizet nem zavartak, ja és miért is rabolták el, vagyis térítették el a gépet? Ugyan már, kit érdekel. A lényeget úgyis megtudtuk, hogy a vámpírizmus gyógyítható. Hurrá!!! Bocsi, a film maga egy szakadt gatyagumit sem ér. Égetnivaló szemét...
56 Vérvörös égbolt (2021)
akció | horror | sci-fi | thriller
Egy terroristacsoport eltérít egy repülőgépet. Az utasok között található egy furcsa betegségben szenvedő nő is, aki eltökélt, hogy megvédi a fiát. Ennek érdekében egy... több»
Szereplők: Dominic Purcell, Graham McTavish, Alexander Scheer, Peri Baumeister, Roland Møller
