Elöljáróban a véleményemet a filmről azzal kezdeném, hogy nem biztos, hogy eme produkció a legtöbb horrorrajongó szívét képes lesz megdobogtatni, ugyanis számos dologgal kapcsolatban bele lehetne kötni. Szerintem az általam négy csillagra tagsált státuszát is elsősorban azért kapta, mert először volt szerencsém a könyvváltozatához, és csak a napokban tudtam meg, hogy Whitley Strieber Vérfarkasok című regényét ezen a címen filmesítették meg.
A könyvváltozatára sem merném azt írni, hogy egy kiemelkedő olvasmány volt, de mégis képes volt magába szippantani, mint ahogy a film is (az már csak mellékes dolog, hogy számos dologban eltér a könyvváltozat a filmhez képest). Tulajdonképpen sokkal inkább egy misztikus thriller ez a film, mint horror. Pedig adta volna magát a horrorvonal, de a film készítői sokkal inkább a misztikumra építkeztek, ami kimondottan jó hatással volt az atmoszféraépítésére.
A másik negatívumom számomra is a kissé túltolt játékidő volt. A közel két órás játékidejét soknak éreztem, emiatt pedig egyáltalán nem mondható feszesnek a tempója, és többször is üresjáratokba kapcsol a történetvezetése. Ezen negatívumai mellett viszont kimondottan élveztem, és sok esetben igencsak érdekesnek találtam a filmet.
Említettem, hogy sokkal inkább a misztikumra építkezik, mint a horrorra. Horrorelemek is csupán elvétve találhatók benne, és azok sem túl véresek vagy brutálisak, viszont ezen jeleneteket átjárja egyfajta állatias erő, aminek a hatására a film misztikumfaktora egyre erősebb lesz. Ezt a készítők több esetben is úgy prezentálják a néző felé, hogy egészen egyedi, hőlátásos kamerafelvételeknek lehetünk a tanúi; mondjuk nem olyan szépen kivitelezve, mint az 1987-es Ragadozóban, de mint kuriózum mindenképp említést érdemel.
A színészi alakításokra is egyértelműen a lassú víz partot mos idézet ugrik be egyből nekem, viszont ezt egyáltalán nem rónám fel negatívumként, mégpedig azért sem, mert ezáltal hagy időt a történet főhősünk világnézetét megváltoztatni, és ez számomra egy kimondottan nagy erőssége volt a filmnek. Talán csak apróbb negatívuma a színészi alakításoknak, hogy igazi erős színjátszást csupán a főszereplőt alakító Albert Finney-től (1936–2019) kaptunk.
Mindenképp dicséretet érdemelnek a film zenei betétjei is, amiket eredetileg Craig Safan zeneszerző vezényelt volna, de végül az Oscar-díjas James Horner (1953–2015) szállította le. Kimondottan jól sikerült a film misztikus hangulatvilágához beépíteni a zenei motívumokat. Szerintem elsősorban azon nézők számára lesz élvezetes, akik nem egy tucat horrorfilmet keresnek a 80-as évek filmgyártásából, hanem sokkal inkább egy egyedi alkotást.
88 A farkas (1981)
Egy New York-i rendőr egy sor brutális haláleset után nyomoz, melyek állattámadásra utalnak. több»
Szereplők: Albert Finney, Edward James Olmos, Tom Waits, Diane Venora, Tom Noonan
