accattone   2021.12.12 02:20   olvasottság: <100x
1

Samuel L. Jackson, az introvertált tanár

Közelmúltbeli személyes élményeim miatt egy olyan filmet kerestem, amiben a tanárt bullyingolják. Hátha kapok valamilyen narratív megoldást, esetleg közhelyes iránymutatást, elvégre mire jó a hollywoodi mozi, ha nem erre?

Tele van a padlás olyan hero's journey sztorikkal, amelyekben egy erős tanáregyéniség megváltja a világot egy osztályterem vagy edzőterem négy fala között. A diákokat zaklató tanár figurája is egyre inkább reprezentálva van. De mi van azokkal a helyzetekkel, amelyekben a pedagógus a zaklatott fél, mondjuk egy településszociológiailag és oktatáspolitikailag szegregációra ítélt peremvidéki iskolában? Magyarul: ebbe az intézménybe küldjük a "selejtet", aztán majd valahogy foglalkoznak velük az ott tanító pedagógusok, akiket amúgy a sorsukra hagyunk.

Samuel L. Jackson, az introvertált tanár

Eléggé elcsodálkoztam, hogy alig készült ilyen tematikájú film, de amit találtam, az is 24 éves. Még nagyobb elképedésre adott okot, hogy az oktatáspolitika az óceánon túl, az USA mindkét partjának nagyvárosaiban hasonló elveket követ, mint idehaza. Vagy követett 24 éve, nem tudom, most mi a helyzet odaát. És ideát? Ha tanárzaklatós filmet keresek, reménytelen küldetésre vállalkozom. (Az európai filmkészítők figyelmét hogyazistenbe' kerüli el a probléma?)

Trevor Garfield (Samuel L. Jackson) természettudományi tárgyakat próbál tanítani, először véglegesített oktatóként New York Brooklynjában, majd egy incidenst követően helyettesítő tanárként Los Angeles nem megnevezett gettónegyedében, bár az óriásbetűs Hollywood-felirat sokszor mutogatja magát a hegyoldalban. Mindkét helyszín hasonló megküzdési stratégiák elé állítja, mert a gettó népe azonnal rárepül egy ambivertált (de inkább introvertált) nem-macho tanártípusra. Akármilyen zaklatási formát követnek el ellene, a felelősségre vonást rutinosan a saját kultúrkörükön belülről felszedett pózzal hárítják el. Amikor a problémák már átnyúlnak az oktatási intézmény falain és a tanár életét fenyegetik, az lesz a dilemma, hogy Garfield az önvédelmet választja-e, vagy hagyja, hogy a rendszer áldozatává váljon.

Azt hiszem, ebben a két órában szinte minden fontos kérdés előkerül a témával kapcsolatban. Merjük-e kibeszélni, hogy a tanár is lehet egy underage kölök áldozata, akár verbális szinten is? Vagy az áldozattá válás eleve azt jelenti, hogy az illető alkalmatlan a hivatására? Ha nincs kibeszélve és megoldva a zaklatás, szolgáltathat-e megoldást a diplomás, eredményeket elért felnőtt részéről a primitív önbíráskodás?

Samuel L. Jackson játékában mindezek a kétségek olyan erősen jelen vannak, hogy a játékidő alatt sokszor együtt lélegeztem-ventilláltam a karakterével, és éltem át az apátiáit. Szó sincs itt öntudatos "nigáról", ez egy akármilyen szockulturális környezetbe beleilleszthető hétköznapi közalkalmazott. Jacksont az utóbbi időkben nem látjuk ilyen mély szerepekben, pedig a 187 is bizonyítja, hogy kiváló karakterszínész. Kevin Reynolds rendezése a korszaknak pont megfelelő, én azt mondom, a mai napig üt. Sajnálom, hogy ennyire nincs a köztudatban a 187. (A cím egyébként egy kriminalisztikai fogalom az USA-ban, de ez rögtön kiderül a filmből.)

83 187  (1997)

dráma | thriller

Az amerikai iskolák többségében már fémdetektor működik a bejáratoknál a fegyverek kiszűrése végett. Trevor színes bőrű tanár egy veszélyeztetett zónában. Miután egyik... több»

1