Sokat hallottam már erről a korai 90-es évekbeli horrorfilmről, de mindeddig még nem volt szerencsém hozzá. Tulajdonképpen amiatt voltam kíváncsi a filmre, mert jó pár helyen olvastam róla azt, hogy idővel egyfajta klasszikus státuszt vívott ki magának eme alkotás, miután az amerikai mozipénztáraknál nem teljesített túlzottan jól, és csupán a videokazettás kiadása után lett egy megbecsült alkotás. Nos, lehet hogy csupán nálam nem talált be annyira, de legnagyobb sajnálatomra számomra egy végtelenül átlagos film lett a végeredmény.
Az első komolyabb problémám a filmnél a kimondottan feszültségmentes hangulata volt. Történnek az események, de valahogy azt vettem észre magamon, hogy kimondottan nehezen köt le a cselekménye. Egyes részein már-már unatkoztam is, pedig a film készítői sok mindent megtettek annak érdekében, hogy ne ezt váltsák ki a nézőből. Gondolok itt a film a filmben hatásra, vagy az eleinte érezhető minimális természetfeletti jelenlétre, és ha ez nem lenne még elegendő, kapunk még egy fifikás gyilkost is, akinek a mozgatórúgója le kellett volna, hogy kösse a figyelmemet, de sajnos nem. Egy másik gondom a filmmel kapcsolatban az volt, hogy mindenhol a horrorvígjáték kategóriába sorolják, de én nem nagyon fedeztem fel benne a vígjáték elemeket. Talán csak a gyilkosunk néhol már túltolt szerepeltetése volt az, ami képes volt megmosolyogtatni, de sajnos az is csak kínomban. Sajnos a karakterek sem lettek túl jól kidolgozva, emiatt pedig a színészi alakítások is maximum az átlagos szintjét érik el.
Egy horrorfilmnél, ha az alapötlet még csak-csak elfogadható, de a film teljesen feszültségmentes, akkor sokat tudnak e téren segíteni a jól megkomponált zenei betétek. Nos, e téren sem sikerült maradandót alkotniuk a készítőknek, hisz a legtöbb zenei betét a filmben reggae volt. Értem én, hogy ezt elsősorban azért erőltették bele a filmbe, mert a forgatásokat Jamaicán rögzítették, de szerény véleményem szerint a reggae olyan távol áll a horror műfajától, hogy arra még példát sem tudnék írni. Tehát a zenei stílusválasztás sem segítette elő a film hangulatteremtését. Ennyi negatívum után nézzük meg, hogy milyen pozitívumok találhatóak a filmben.
Az első dolog, ami nálam azért működőképes volt, az a film nosztalgia faktora. Bármennyire is volt feszültségmentes és néhol kissé unalmas is a film, azt azért meg kell hagyni, hogy sok esetben képes volt egyfajta nosztalgiát megteremteni nálam, ami elsősorban a tinédzserkorombeli videokazetták iránti szeretetemet idézte fel. Továbbá, ennyi negatívum után nem sokat vártam a technikai kivitelezésektől, de azt meg kell hagyni, hogy ott nem teljesített rosszul a film (bár az is igaz, hogy nem vállalt túl sokat).
Összegezve: egy teljesen átlagos kis délutáni matinénak is beillő horrorfilm, ami aránylag egész jól operál a 90-es évek hangulatával, de számomra a klasszikustól messze elmarad.
48 Popcorn (1991)
Egy sorozatgyilkos garázdálkodik a városban, aki szó szerint mások arca mögé bújva leskelődik következő áldozata után. A gyilkos elkapja Maggie-t, aki ráébred: a férfi... több»
Szereplők: Dee Wallace, Jill Schoelen, Bruce Glover, Tony Roberts, Kelly Jo Minter
