Egy vízalatti szörnyfilm, minimális szörnyjelenléttel

2022.04.14 14:07 Kóborló Olvasottság: 148x

3

Mindig is kedveltem az úgynevezett vízalatti szörnyfilmeket, és szomorúan kostatálom, hogy Hollywood sem régen, sem mostanában nem bombázza a horror rajongóit, effajta alkotásokkal (pedig mivel annyira nem készült oly sok belőlük, szerintem lenne benne potencia). Talán csak a 2020-ban bemutatott Árok című filmet tudnám hirtelen megemlíteni, ami az elmúlt években e témán belül érkezett. Magam is meglepődtem azon, hogy horrorrajongóként sem tudnék szerintem húsz e témába eső alkotást összeszedni. Viszont 1989-ben történt valami e téren. Talán a filmgyártás is észrevette, hogy e műfajú filmekből finoman szólva sincs túlgyártás, és 1989-től kezdve egy-két éven keresztül egy csokornyi e témájú filmmel örvendeztették meg a horrorrajongókat (a minőségük eme filmeknek azért igencsak hullámzó volt). Eme sort a DeepStar Six, avagy az ismételten igencsak kreatív magyarországi fordítással ellátott, Mélytengeri szörnyeteg kezdte meg, na de nézzük, hogy milyen is lett az adott film.

Mivel tényleg kevés e témájú horrorfilmről tudok, így próbáltam úgy is nézni (és élvezni) eme filmet, hogy kevésbé ekézzem szét a produkciót a hibái ellenére.

Kezdjük a történetválasztásával. Nem egy túlságosan átgondolt történetet kapunk, tulajdonképpen azt is írhatnám, hogy kissé alibiszagú az egész története, hisz csak felszínes utalásokat kapunk arról, hogy a filmbéli tudósoknak és technikusoknak mik is a pontos szándékai a víz alatt. Mindegy is, hisz a legfontosabb, hogy valaminek balul kell elsülnie, és akkor máris megkapjuk a váratlant, amire egy e témájú filmet fel is lehet építeni. Tehát a történet nem a legjobban átgondolt, mégsem szándékozom bántani a filmet e téren, talán csak egy kissé bánkódok amiatt, hogy kevésbé használták ki a film készítői azt a lehetőséget, hogy belevigyék a totális kétségbe esés lehetőségét a bekövetkezett események miatt. Furcsa módon, szinte az összes filmbéli karakteren nem érződik komolyabb pánik a film cselekményei miatt (ez alól csupán a Snyder karakterét alakító Miguel Ferrer - 1955-2017 - alkot kivételt) emiatt pedig, sajnos egy percre sem nagyon tudtam komolyan venni a filmbéli karaktereket. És ha már a karaktereknél tartunk, illetve az őket alakító színészeknél, azt is érdemes megemlíteni, hogy sajnos semmilyen kiemelkedő színészi alakítással sem fogunk találkozni, ami viszont nagy kár, merthogy sokat javított volna a kész filmen.

Na de ha már egy szörnyfilmről beszélünk, akkor vizsgáljuk meg magát a szörnyet is a produkcióból. Tulajdonképpen itt volt az egyetlen olyan komolyabb hiányérzetem a produkcióval szemben, amit mindenképp a nagyobb negatívumok mellé sorolnék, merthogy valahol csupán a film kétharmada felé "csodálhatjuk" meg eme vízalatti szörnyeteget, és ott is csak pár jelenet erejéig. Oké, értem én, hogy valószínűleg spóroltak a készítők a költségvetések terén, a praktikus effektek bemutatásán, de még ezen dolgok feltételezésével szemben is, kevésnek tartom a filmet e téren. Illetve, nagyon is szemet szúrt egy dolog a lénnyel kapcsolatban, miszerint nem nagyon tudtam megítélni a méretét, merthogy igencsak változó nagyságúnak van bemutatva. Ezek mellett, viszont aránylag jól van kidolgozva az adott szörnyünk, főleg a film korához képest.

Összegezve, nem egy világraszóló alkotás született, de akik kedvelik a szörnyfilmeket és akik vágynak egy kis nosztalgiázásra, azok bizonyára majd egy hiánypótló alkotásként fognak tekinteni a Mélytengeri szörnyetegre.