Vétlen gyermekek. Hazug társadalom.

2022.04.15 12:44 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 291x

2

Aldo Lado... rendező és forgatókönyv.

Francesco Barilli, Massimo D'Avak, Ruediger von Spiess... forgatókönyv.

Ennio Morricone... zeneszerző.

Franco Di Giacomo... operatőr.

Enzo Dorina... producer.

Angelo Curi... vágó.

A stábból mindenféleképpen kiemelném Ennio Morriconet, aki ide is csodálatos, lélekemelő, és mégis félelmetes zenét komponált a filmhez. Egy brutális giallo, ami nagy sajnálatomra nem kapott akkora sajtót, és így nem lett értékelve és megbecsülve tisztességesen.

Ennyit Ladóról és a stábjáról...

Vessük bele magunkat a szövevényes giallo történetbe.

Íme lássuk:

A franciaországi Mégéve-ben megölnek egy gyermeket, a kis Nicole-t, egy kővel brutálisan agyonverik, és eltemetik a havas tájon.

Így kezdődik a Chi l'ha vista morire (Ki látta őt meghalni) című film, és az akkori társadalmat sokkolták a képsorok. Ó, hát kit érdekelt akkor a szex, szado-mazo, brutális gyilkosságok filmvásznon való bemutatása? De a gyermekeken elkövetett erőszak minden egyes embert felháborít és megőrjít. Eközben szól a félelmetes aláfestő zene...

Aldo Lado zseniálisan eltalálta, hogy a point of view-t úgy alkalmazta, megfogott egy gyászlepelt, és ráterítette a kamerára, ezzel is fokozva a félelemfaktort. Ezt még azzal is tetőzte, hogy a gyilkos szemszögéből látjuk a sztorit...

Majd egy új cselekményszál jön be, hiszen a Serperi család, ahol az anya, Elizabeth (Anita Strindberg), az apa Franco (George Lazenby), na meg a gyönyörű kislányuk, Roberta (Nicoletta Elmi) életét mutatja be. A szülők elváltak, és a kislány az apjához megy nyaralni Velencébe, de tudjuk, hogy valami történni fog, hiszen felharsan a baljós gyermekkórus, és felbukkan a fekete ruhás gyilkos is...

Roberta egypár alkalommal, tudtán kívül, megmenekül a gyilkos elől, de tudjuk, hogy valami szörnyűség fog történni, ám szobrász apja, Franco ebből semmit sem sejt, hamarosan hazér a munkából, és egyből elkezd hancúrozni dúskeblű szeretőjével, Ginevrával (Dominique Boschero), és mit sem sejt lánya brutális haláláról...

Snitt...

Majd látjuk a lány sodródó holttestét a vízben...

Ekkor Elizabeth fejvesztve elindul Amszterdamból, és mikor megérkezik, a két kétségbeesett szülő elkezd nyomozni...

Egyfajta aldói társadalomkritika, hogy a szálak a felsőbb körökbe (is) vezetnek. Kissé itt túlbonyolítottnak érzem, de kis odafigyeléssel kihámozható a lényeg.

Ami zseniális, az Velence "halottiasabb és érzéketlenebb" arculata, amit Aldo és Di Giacomo tökéletesen bemutat nekünk. Ködös, őszi idő, a koszos, nyirkos, szűk sikátorok, piszkos, ósdi házak, házfalak, és szürkéskék víz, ami teljesen lelombozzák, megfélemlítik, behálózzák a nézőt. Jók a flashbackek, és jól kezelik a kamerát, szépen operálnak a színekkel is.

Kissé lassít a sztori, de eközben gyilkosunk írtja rendesen az embereket, mint a szemét műkereskedőt (Adolfo Celi) vagy a pedofil ügyvédet (José Quaglio), akiknek a filmbéli ottlétük se nem oszt, se nem szoroz.

Aldo felrúgva a giallo szabályait, kevés erotákát és szexet, kevés brutalitást "csempész" bele a filmbe. A gore elemekkel sem "játszik" eleget. A lelki dolgokat erősíti és helyezi előtérbe, inkább mély társadalomkritikát gyakorol az akkori nézőire. Bár Roberta halálával, mintha Aldo kissé elvesztette volna a fonalat, széthullik a sztori, de valahogy mégis az ereje megmarad. Az egyház is kap egy jó nagy taslit, hogy még ma is cseng a fülük, hiszen az olasz társadalom mélyen vallásos, és sokan felháborodtak a dolgok ilyetén alakulásán. Pedig Father Jamesre (Alessandro Haber) nem is gondoltam volna...

Hiába, a magassarkú cipő jól átvert.

A miértekre is keresem a választ. Miért nem lett sikeresebb a film? Talán azért, mert a vele egyidőben vetített Ne nézz vissza! tényleg jobban sikerült, mint jelen filmünk...

Engem nem zavar, én elvoltam vele, de igazán...

Kis limonádé (jég nélkül) és rigójancsi...

Fütyülök is a világra rendesen.