Híd a Kwai folyón (1957)

Háborús film, de nem az a tipikus háborús, ahol percenként jönnek a nagy csatajelenetek és tele van lövöldözéssel. Itt másról van szó. Arról a nagy kérdésről, hogy hogyan éljünk túl egy hadifogolytábort, hogyan tudunk "győztesként" kikerülni egy vesztesnek tűnő szituációból, és ügyesen átvenni az irányítást a másik felett. Aztán ráébredni arra, hogy végig csak kollaboráltunk. Szerintem egy nagyon jól összerkaott film, elsőre talál hosszúnak tűnhet, de minden egyes perce megéri. Szép képék, nagyszerű színészi alakítások, és a zene, az az ismerős dallam, amelyet mindenki hallott már legalább egyszer.

Ez az a fajta klasszikus film, amelyben még mai szemmel tekintve sem igen találhatunk sok hibát, és az idő vasfoga sem koptatta meg sikerét. Gyakorlatilag az összes alapvető összetevője a legmagasabb minőséget képviseli a rendezőtől kezdve a főszereplőkön, és a kamerafelvételeken keresztül egészen a híres fütyülős melódiáig, amely sok későbbi filmben és sorozatban bukkant fel újra. Műfaját tekintve háborús filmről beszélhetünk, azonban a második világháború csak a keretét adja egy drámai történetnek; a lényeg a háborút mintegy metaforikusan megtestesítő hídon, és az ahhoz viszonyuló karaktereken van. A film első számú főszereplője, és egyetlen amerikai sztárja (az éppen 101 éve született) Wi... több»

Igazi feszültségekkel teli, túlélős film. Alec Guiness kiválóan alakítja a határozott, céltudatos, de lassan a hídba beleőrülő tisztet, akinek más életcélja sem lesz, azon kívül, hogy a híd időben elkészüljön, és ha a csatában nem is, legalább ebben győzedelmeskedjen a japánok felett.

Nem rossz film,amely tökéletesen bemutatja,mit meg nem tesz egy ember a céljaiért,ha nagyon el akarja érni.Néhol vicces,néhol kissé lassú folyású,de mégis korszakokon átívelő mozi,amelyben azért nagyszerű dallamok is vannak. Ajánlott film.

Egy vicces, poénos, mégis elgondolkodtató film, nagyszerű színészekkel. A vége szerintem kifejezetten jó volt. Bárkinek szívesen tudom ajánlani, megéri megnézni.